Szépirodalmi-önéletrajzi művet írt az irodalomtörténész az egykori Pécs korrajzát is vázolva

Mint az írótól megtudtuk, az első rész Indiánok a Hadap­ród utcában címmel a gyermekkora története. Az 1940-es években játszódik és Pécs II. világháborús életképeit is felidézi, a légiriadók nyomán a pincékbe menekülést, az akkori gyerekekre leselkedő veszélyeket. Korrajzot ad a Hadapród utcáról (ma Honvéd utca), és a legendás jezsuita iskoláról, a Piusról, valamint arról is, miként szűnt meg az államosítással 1948-ban a színházteremmel is rendelkező kiváló iskola, s hogy élték ezt meg a diákok. 

Álmok, ébredések címmel született a második rész, mely az ötvenes évekbe kalauzolja el az olvasót, az író ifjúkorába. Itt szó esik a Makár Iskoláról (a mai I-es Gyakorlóról), a Nagy Lajos Gimnáziumról, a korabeli kiemelkedő tanárokról, és az ötvenes évek hangulatáról, köztük egy ‘56-os diáktüntetésről. Szóval átfogó pécsi korrajzot kapunk ebben az elbeszélésben is. 

Az Iskolák című, decemberben megjelent részben pedig nem tanintézetekről, hanem az érzelmek iskolájáról számol be. Talán szokatlan, hogy egy irodalomtörténész a diákkori szerelmeit illetően is kitárulkozik, ám munkássága szubjektív tényezőiről, vagyis a személyiségéről így kaphatunk csak teljes képet.

Az önéletrajzi mű úgy kezdődik, hogy a szerző meghal: ugyanis halva született, erőteljes orvosi beavatkozás hozta csak vissza az életbe. A záró fejezetben pedig új élete kezdődik, amikor későbbi feleségével, a „szomszédlánnyal” újra egymásra találnak. 

Emellett az önéletrajzi írás bemutatja Németh Antal híres pécsi színházának előadásait és portrékat is olvashatunk benne egykori neves irodalmi emberekről.