Öregedéstörténetet kapunk, egészen furcsa köntösben

Csizmás, a kandúr a Shrek-széria egyik karakteres mellékszereplője. Első felbukkanásakor sanszosan senki sem gondolta, hogy a karakterben van annyi, hogy egy egész estés filmet lehetne felfűzni rá. Aztán 2011-ben mégis kijött a filmje, de azt nem mondhatnánk, hogy alapjaiban változtatta meg a rajzfilmekről alkotott képünket: korrekt munka volt, inkább kevesebb, mint több meglepetéssel, emlékezetes jelenettel.

A folytatás ebből a szempontból több, mint meglepő – azért meg különösen, mert sokkal érzékenyebb, sokkal szívközelibb lett, mint az első munka. Az alapsztori is érdekes: hősünk ráébred, hogy nagy ára volt annak, hogy fittyet hányt a veszélyre, és nem ügyelt a testi épségére. Kandúr nyolcat eltékozolt a kilenc életéből, bár már nem is számolta őket. Most tehát az eddigi legnagyobb kalandja vár rá: vissza akarja szerezni az életeit. Azokban ez nem lesz egyszerű: az évek felette sem múltak el nyomtalanul.

A film, amelyet a pécsi Cinema Cityben nézhetünk meg, úgy mesél az öregedésről, sőt, a kiégésről, hogy közben működik meseként is. A tizenévesek gyaníthatóan azt a réteget fogják majd meg – a velük beülő szülők viszont nem egyszer és nem kétszer bólintanak majd nagyokat, és sóhajtanak sokat sejtetően, sokat tudóan.