Arany János Ágnes asszony című balladáját viszik színre a diákok

A terem padlóján feküdtek a diákok. Minden nagyon békésen és lágyan indult, miközben utasításokat adott a foglalkozást irányító, amelynek eredményeképpen a kezek és a lábak egyre intenzívebb iramban emelkedtek, majd hullottak a földre. 

Gál Éva tanárnő, aki különböző mozdulatokra sarkallta tanítványait, Dunaújvárosban járt táncművészeti általános iskolába, ahol a jazzben, a jazz­balettben és a néptáncban is kipróbálta magát, egyetemistaként pedig csatlakozott a Táncoló Egyetemhez. Amikor elkezdett színjátszással foglalkozni, lehetősége nyílt arra, hogy a drámapedagógia mellett elvégezzen egy kontakt mozgásfoglalkozást is. Ezt közelebbnek is érezte magához, mint a balettot. Nem gátolta őt a szabad mozgás élményének felfedezésében.
A tanultakat aztán a színjátszó csoportjában is alkalmazni kezdte, ahol többféle stílus is egyszerre működik. Nincs akadálya egy kis balettnek, egy kis néptáncnak, amire épp egy kis ezen az órán is láttam bizonyítékot, hiszen a Macarena, a Los del Río spanyol popegyüttes híres tánca is beépül a darabjukba. Igen, darabjukba, hiszen ezen a foglalkozáson nem csak felszabadultan mozognak, hanem alkotnak, koreográfiát tanulnak, amivel Arany János Ágnes asszony című balladáját viszik színre.

Érdekes volt látni, ahogy születnek a mozdulatok. Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy Gál Éva kitalálja a sort, aztán megtanítja a gyerekeknek, hanem arról, hogy a gyerekek képzelik el a jelenetet, és adják át magukat a zenének és a táncnak, hogy aztán ebből szemezgetve álljon össze a tökéletes mozdulatsor. Felemelő érzés volt látni, hogy ilyen mértékben részt vesznek a diákok is az alkotás folyamatában. Élvezik, hogy elengedhetik a képzeletüket. Mindez pedig felszabadítóan hat rájuk, hiszen Gál Éva drámapedagógia szempontból közelíti meg a foglalkozást, amelynek az az alapja, hogy a gyerekekből, az ő improvizációjukból indul ki minden. Közösen gyűjtik a dalokat, a témákat. A görög mítoszoktól kezdve jutottak el egészen Ágnes asszony balladájáig, amit modern köntösbe bújtattak. Mindenki ízlése megjelenik az előadásban, és azáltal, hogy a gyerekek úgy érzik, hogy mindez az övéké is, sokkal szívesebben és őszintébben csinálják.

Ez, illetve a közös mozgás is jó hatással van a gyerekekre. Felszabadulnak, amely jól észrevehető változás volt az órán. A kezdeti félénkség szépen lassan eltűnt, hogy átadja magát a pozitív erőnek, amely által szinte szárnyaltak a tanulók. És az egymás iránti bizalom is egyre inkább feltűnt, ahogy elmélyültek a mozgásban. Tanárnőjük számára öröm látni, hogy a kontakt tánc által összhangba kerülnek, elfogadják egymás ötleteit és bátran ki mernek lépni a komfortzónájukból. A közösség ereje nagyon jó arra, hogy szembe tudjanak szállni önmagukkal a gyerekek.
A foglalkozáson részt vevő Kovács Kamilla és Merle Míra számára is a felszabadító érzés jut eszébe először a kontakt táncról. Kamilla számára azért is, mert ritmikus sportgimnasztikázott, ami szigorú keretek közé szorította mozdulatait. A kontakt tánc viszont nagyobb szabadságot ad, és relaxáló hatása is van. Míra színész lenne, és ez a fajta mozgás nemcsak kikapcsolja, hanem így is megmozgatja a testét. Katartikus élmény, hogy a mozgással milyen érzelmeket ki tud fejezni.

Az Ágnes asszonnyal március 23-án lépnek majd fel Csurgón, ahol az Országos Diákszínjátszó Fesztivál régiós fordulója lesz. A két tanuló nagyon jól megfogalmazta, hogy mit is jelent számukra ez a fellépés: „Igazából nem az számít, hogy kapunk e érte valamit, hanem az, hogy megmutassuk amit tudunk és örüljünk egymásnak.”