A kóruséneklés a magány ellen is bevált módszer

A karéneklésből nem lehet kiöregedni. Idővel ugyan megkopik a hang, de a kórustagok ünnepnek tekinthető fellépései, az odavezető próbák mindig motiválják, feltüzelik az énekeseket. S mint Kunváriné Okos Ilonától, a KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok Népzenei Együttesek Szövetsége) baranyai szervezetének titkárától megtudom – aki egyébként közel három és fél évtizede lát rá a baranyai kórushelyzetre ebből a pozícióból, valamint több kórusnak is tagja, valamint karvezetője –, folyamatos hangképzéssel szinten tartható az énekminőség. Ő egyébként Tillai Auréltól tanult ilyen gyakorlatokat a Pécsi Kamarakórusban, attól a karnagytól, aki még 93 évesen is minden héten maga vezényli a próbákat. Itt jegyezzük meg a Pécsi Kamarakórus december 3-án lesz 65 éves (végig Tillai Aurél volt és jelenleg is ő a karnagya), amit a kertvárosi református templomban koncerttel ünnepelnek. 

Mint kiderült, a többségében vagy teljes egészében nyugdíjasokból álló kórusokból 70-80 éves kor fölött sem a hangromlás, hanem az egészségállapot miatt esnek ki emberek. A baranyai tapasztalatok szerint pedig a nyugdíjaskórusokból az idő múlásával sem lesz kevesebb. Most például húsznál több ilyen működik a vármegyében, vagyis mintegy félezer idős ember énekel olyan szinten, hogy rendszeresen hangversenyeken szerepeljen. Sőt az is előfordul, hogy valaki csak nyugdíjas korában tér vissza valamelyik kórusba ifjúkora énekes sikereit folytatni, mert csak most jut rá ismét ideje. Persze erre a műfajra is jellemző, mint a kultúra minden ágára, hogy döntően a hölgyek aktívak, de az átlagnál azért itt sokkal több a férfi, például Pécsváradon kizárólag férfiakból áll a nyugdíjaskórus, de a Decsi Hagyományőrző Férfikar is férficsapat, igaz, abban több korosztály is megtalálható. Arra pedig más vonalon is szép számmal akad példa, hogy az idősebb kórusok felkarolják s fiatalabbakat. Kunváriné Okos Ilona arról is beszámolt, hogy éppen a múlt hétvégén utazott Pélmonsotorra a Komlói Munkáskórusával, és ment velük a régi tanítványaiból alakult Anima Nostra kórus is. 

Tudni kell azt is, hogy a kórusrendezvények döntő többségére nem kérnek belépti díjat, a szervezés, az utazás, a fellépés költségei többnyire a kórustagokat terhelik. Szóval valahol misszió ez, hiszen egy idősekből álló kar évente 10-15 alkalommal lép fel, vagyis havonta van legalább egy hangversenyük. Az idős karok hangterjedelmi, hangminőségi korlátai miatt gyakori megoldás, hogy túlnyomórészt népdalok szerepelnek a repertoárjukon, mindemellett akadnak azért egyházi vagy világi zenére és klasszikus művekre szakosodott együttesek is. 
S hogy miért áll ilyen jól Baranya kórusokban? A szakember erről úgy összegzett, hogy évtizedek óta van Pécsett felsőfokú énekzenei képzés, és mindig akadt néhány elkötelezett fiatal, aki munkássága minden időszakában, végül idős korában is küldetésnek érzi a kóruszene népszerűsítését, művelését. 

A következő nagy kórusrendezvény november 16-án lesz Pécsett. A Kodály Zoltán Gimnáziumban rendezik a VIII. Meszesi Dalfesztivált. Ezt a kórustalálkozót azért találták ki 2010 tájékán a Pákolitz Közösségi Házban, hogy a meszesi kultúrát felpezsdítsék, s minden korosztály helyet kapjon egy közös nagy programban. A Bányászok Érdekvédelmi Kulturális Egyesülete azóta is a fesztivál főszervezője, és a közel kétórás programban tucatnyi kórus, szólisták, fúvószenekar is hallható – egy-egy szereplő 6-10 perces műsort ad. A több mint kétszáz fellépő kétharmada a nyugdíjas-generációból kerül ki, de például a meszesi iskola legapróbb tanulói is bemutatkoznak. Akik ezúttal színpadra állnak: Assonantia Nőikar, Baranya Bokréta Népdalkör, Búzavirág Énekegyüttes, Búzavirág Népdalkör, Borsós István tárogatós, Cserfa Ének­együttes, Énekvarázs Dalkör, Eszéki-Magyar Kultúregyesület „Népkör” Kamara Kórusa, Fekete Gyémánt Fúvós­zenekar, Hunyadi Máté, Kodály Zoltán Gimnázium Bartók Béla Leánykar, Komlói Munkáskórus, Meszesi Általános Iskola Gyermekkórusa, Pécsváradi Nyugdíjas Egyesület Férfikar és a Pélmonostori Népdalkör.