Dombóvárt is gazdagította szoborral Samu Géza

A teol.hu írta meg, hogy Samu Géza munkáiból nyílt kiállítás nemrégiben a dombóvári művelődési ház Majoros Galériájában. A fiatalon elhunyt Munkácsy-díjas szobrászművész alkotásait legutóbb nyolc éve, a Pesti Vigadóban mutatták be, Dombóváron eddig nem volt kiállítása. A várossal kivételt tett az özvegy, és hozzájárult hogy néhány kisebb szobrot és több csodálatos grafikát elhozzanak a pécsváradi Samu Géza Múzeumból – olvasható a Városunk Dombóvár Facebook-bejegyzésében.

A Panyik István–Sellei Sarolta házaspár gyakran fotózta Samu Géza alkotásait a szabadban. A szervezés során Balipap Zsuzsa, a művelődési ház munkatársa megtalálta a már elhunyt házaspár fiát, neki köszönhetően szülei hagyatékából is több különleges fotó helyet kapott a tárlaton.

A megnyitón levetítették Csányi Miklós Ismerjük meg Samu Gézát című, ötven éve készült filmjét, illetve a Kossuth-, és Liszt-díjas Sipos Mihály, a Muzsikás együttes prímása és felesége, Kardos Mária szolgált zenei csemegével. Pallai Mártát, a művész özvegyét egy, a Pogány mitológiát ábrázoló grillázzsal ajándékozták meg, amelyet Eigenbrótné Éva Andrea készített.

Emellett Simon Eszter grafikáját is megkapta, amely szintén a művelődési ház előtt álló szobrot örökíti meg. Kozák Csaba megnyitóra szánt gondolatait Kőszegi Csaba Valér olvasta fel a közönségnek, mivel a művészeti író betegsége miatt nem tudott ott lenni. A tárlat január közepéig tekinthető meg a művelődési ház nyitva tartási idejében.

Samu Géza 1947-ben született, pályafutása pedig az 1970-es évek elején indult. Főként fával, de amellett vassal, kővel és csonttal is dolgozott; munkáihoz ráadásul egyéb anyagokat és eszközöket, például növényi magvakat és madártollat is felhasznált. Alkotásaiban a népi tárgykultúra pusztulófélben lévő kellékeit, a paraszti lét mindennapi használati eszközeit, tárgyait idézte meg, fogalmazta újra.  Bálványaiba, bábfigurákra emlékeztető műveibe népmesei, balladai elemeket épített. Kritikusai szerint a szobraiból elementáris erő sugárzik, hangvétele pedig egyéni, mással nem rokonítható.

Samu Gézát a Pécsváradon alkotó szobrászművészhez, Kígyós Sándorhoz fűződő barátsága kötötte a Zengő lábánál fekvő kisvároshoz. Mikor – mindössze 42 évesen – elhunyt, hagyatékát, szobrainak nagy részét a felesége adományozta Pécsváradnak, ahol azok állandó kiállításként a régi iskola szépen felújított épületében kaptak helyet.