A Flört ifjúsági koncertek házigazdája jogász, zenész és slammer

A fiatalokhoz szóló beavató, kedvcsináló komolyzenei koncertsorozatot a Pannon Filharmonikusok több mint húsz éve szervezi meg évről évre, s vezette már színművész, karmester, zenekritikus és közismert rockzenész  is, de bátran kijelenthető, most ért fel a program a csúcsra, mert nem túl szakmai és nem túl idegen az ifjúságnak. S hogy ki az a Kövér András? Elöljáróban csak annyit, sok tűzben tartja a kezét, s valamiképp ezek a lángok mind érintik a zenét, a jó hangulatot és a talpraesett szövegelést. 

– Mi a szakmája?

– Jogászként végeztem és hivatali félállásom mellett lokálpatrióta pécsi idegenvezetőként népszerűsítem városom. Továbbá a Sopianae Slam Poetry klubestjeit vezetem, de a zenéhez is sok közöm van. Zongoráról gitárra nyergeltem át, és a Clash City Rebels punkzenekar tagja vagyok. Épp most, 29-én lesz Pécsett koncertünk a Szabadkikötőben. 

–  Hogy került kapcsolatba a Pannon Filharmonikusokkal? 

– Először tematikus zenetörténeti séta vezetésére kért fel a menedzsment, ebből lett a „Pécs hangjai”, majd a beavató konferálására a produkciós vezető nézett ki egy ördögkatlanos slam eseményen. 

– Hogy megy ez? Jön a hangverseny, hát csípőből ír a műsorhoz egy vidám kiselőadást?

– Nem egészen. Hogy érzelmileg is bekapcsolódjak a programba igyekszem megismerkedni a karmesterrel, a szólistával, órákig tartó beszélgetések keretében elmélyülni a programban, másrészt keresni a közös pontokat, barátkozni. Így derült ki legutóbb, hogy a dirigens Káli Gáborral éppen egyidősek vagyunk, és mindkettőnknek ugyanolyan orvosok a szülei. Egyaránt zongorázni kezdtünk, csak aztán „némiképp” elágazott a pályánk, de például ugyanannyit mozgunk, csak ő öltönyben teszi ezt. Másrészt a felvezető szövegben próbálom a fiatalok érdeklődésének megfelelő példákkal bemutatni az elhangzó műveket. Legutóbb Rimszkij-Korszakovot például Marvel szuperhősként ábrázoltam. A saját nyelvükön szólok hozzájuk, hogy otthonos légkört teremtsek, hogy megnyíljanak a zenei élményekre.  

– Tíz évvel ezelőtt azt nyilatkozta a jövőjéről, hogy lesz még egy-két gyermekem, a slammelés, zenélés megy tovább, folytatom a blogom (az Apa Világító Pavilonját), Pécshez pedig mindörökké hű maradok. Ez történik napjainkban? 

– Tulajdonképpen igen, csak az arányok változtak. Emma lányunkhoz azóta csatlakozott Ábel fiunk, évente 1-1 punkkoncertem és blogbejegyzésem van, de havonta szervezünk slam esteket a Művészetek Házában. Pécset pedig már tematikus sétákon, és a város social media csatornáin is népszerűsítem. Csak annyi változott, hogy megtaláltam az egyensúlyt a különböző területek között.