2024.04.20. 20:16
Őket hallgatva nőttünk fel: A Kaláka Kányádi-verseket hozott Pécsre
Nehéz lenne választani, Kányádi Sándor vagy a Kaláka együttes mondható nagyobb hatásúnak. Szerencsére nem is kell, a Kossuth-díjas alkotók jó kapcsolata már az erdélyi származású költő életében gyümölcsöző volt, számos vers megzenésítésével gazdagodott közös életművük. Ebbe engedett bepillantást a Kaláka április 16-án a pécsi Zsolnay Negyedben, Bogdán Zsolt színművésszel adott estjükön.
Nem könnyű egyszerűen meghatározni, mi teszi oly különlegessé Kányádi Sándor költészetét, azt azonban érezhetjük, nem túloztak a Vannak vidékek című Kaláka-Kányádi est ajánlójában, amikor az ezredforduló legnagyobb magyar költőjének nevezték „Sándor bácsit”. Ő magát ugyanis így hívta, még dedikálások során is ezt rótta a könyvek lapjaira.
Nem lehet beskatulyázni, ahogyan a Kalákát sem. Közös vonás művészetükben a méltóságteljes, kifinomult tisztaság, az eredetiség, a meg nem alkuvó őszinteség és az érzelmek széles skálájának autentikus, mégis mindig újszerűen ható feldolgozása.
A Zsolnay Negyed színpadán bemutatott verses, zenés est, melyen Bogdán Zsolt, a Kolozsvári Színház vezető színésze csatlakozott a zenekarhoz, öt évvel ezelőtt készült, s a költő 90. születésnapján mutatták be, amelyet ő már nem érhetett meg. Az összeállítás sikerét mutatja, hogy Pécsen zajlott épp az 55. előadás. A jeles évfordulók sora itt nem áll meg, a zenekar idén 55 esztendős, a május 10-én született Kányádi pedig 95 lenne.
A Kaláka egyedi nagyszerűségét mutatja, hogy a négy, szerényen a színpadra álló, hetven év feletti muzsikus percek alatt elvarázsolta a közönséget. A hangsúly ezúttal Kányádi komolyabb hangvételű verseire került, ezek közül is Bogdán Zsolt több olyant tolmácsolt átéléssel, amelyek talán kevésbé közismertek, de elhangzott néhány a gyerekkorunkból ismert feldolgozások közül is.
– Sándor bácsi mindig azt mondta, nincs gyermekvers meg felnőtt vers, csak vers vagy nem-vers. Ebben igaza volt, a közönségre pedig azt, hogy karonülőtől a botra támaszkodóig, mindenki a közönségünk. Az övé is, meg, talán a miénk is
– fogalmazott Gryllus Dániel.
S valóban, további közös pont a Kaláka és Kányádi művészetében, hogy minden korosztályt meg tud szólítani, sőt, gyakorlatilag generációk nőttek fel őket hallgatva, olvasva.
A Kaláka és Kányádi kapcsolata több mint negyven évre tekint vissza
Gryllus Dániel elmondta azt is, egy 1981-es erdélyi turnét követően, ahol személyesen is megismerkedtek Kányádi Sándorral, folyamatos volt a kapcsolatuk, nem volt koncert, ahol ne hangzott volna el a költő néhány verse.
– Sokat utaztunk együtt, Sándor bácsi pedig gyakran ajánlotta, melyik verset adjuk elő, melyiket zenésítsük meg. 2009-ben 80. születésnapja alkalmából is több helyen jártunk vele, többek között Erdélyben, ahol ellátogattunk Nagygalambfalvára, szülőhelyére is. Megmutatta édesapja sírját, s huncut mosollyal annyit mondott, na, majd itt fogtok énekelni…! Így is történt, 2018 nyarán, amikor eltemettük – emlékezett vissza a muzsikus a 89 évesen elhunyt Kányádi Sándorra.
Nem véletlen talán a művészek gondviselésszerű egymásra találása és közös munkája, együttesen ugyanis képesek voltak valami olyat létrehozni, amire büszke lehet minden magyar, aki érti és érzi azt a nyelvet, amit ők is beszéltek, s amelyen szólva a zene erejével kiegészítve generációkat neveltek fel, és remélhetőleg a Kaláka munkásságával még fel is nevel minél tovább. Akik pedig még találkozhattak Kányádi Sándorral, vagy hallhatják a Kalákát játszani, bátran nyugtázhatják, hogy legendák születésénél lehettek jelen.
