A szezon vége felé jöhet a matekozás: megérné-e feljebb lépni?

Jelen pillanatban arra, hogy a Szentlőrinc bajnok lesz az NB III.-ban, sokkal több pénzt mernénk feltenni, mint arra, hogy vállalja a feljutást.

Nem valószínű, hogy jó ötlet lenne a második vonal: biztosan jóval kevesebb lenne a sikerélmény, miközben jóval nagyobbak lennének a kiadások.

A harmadosztályban manapság 50–60 millióból már lehet csapatot működtetni – rögtön hozzátesszük, hogy ez az alja. Úgy számoltunk, hogy ebben az összegben már benne van az MLSZ-től kapott 30 millió forint, amit egyébként nem lehet játékosok finanszírozására költeni (hiszen amatőr osztályról lévén szó – elvileg – nincs bér, csak költségtérítés), ráadásul nem is előre kapja az egyesület, hanem utólag (a szentlőrinciek most, no­vember elején kapták meg az első felét). Vagyis egészen addig a klubnak bírnia kell a működtetéssel járó költségeket.

Az NB II. már más kávéház. A bevételi oldalt és a kiadásokat illetően is. Kezdjük az utóbbival: itt már profi játékosok vannak ennek megfelelő bérekkel, amelyekhez járulékok is dukálnak. Amit tehát eddig megúszott a harmadosztályú klub mondjuk havi 2,5 millióból, most hamar havi 8–10 millióra nőhet. A második vonalban jóval többe kerül az utazási költség a nagyobb távolságok miatt, a rendezéssel kapcsolatos kiadások is nőnek, miként vélhetően az infrastruktúra fejlesztésére is fordítani kellene néhány milliót. És még sorolhatnánk.

Persze a bevételi oldalon szereplő szövetségi pénz elsőre nagyon vonzónak tűnik. Az MLSZ elosztási szabályzata szerint minden sportszervezet kap egységesen 115 millió forintot. És ez nem a végállomás. Ehhez jöhet még plusz pénz az eredmények alapján (minden győztes meccsért 1 millió jár), a helyezések függvényében (a bajnok 65 milliót kap, s lefelé lépegetve a tizediknek is jár még egy 5-ös – az alatta lévőket nem „szponzorálják”), valamint minden olyan hazai meccsért, amelyet a tévé egyenesben közvetít, 1 millióra számíthat a házigazda.

Szóval lehet osztani-szorozni, matekozni ezerrel. De egyelőre jobb, ha Szentlőrincen csak a pályán történtekre figyelnek – aztán a szezon vége felé elő lehet kapni a számológépet.