Nincs jelen most annyira Pongó életében a sportág

– Mit szól ahhoz, hogy ilyen korán véget ért a bajnokság?

– Csalódottak vagyunk, most jött volna a bajnokság érdemi része. Elég jó ritmusba is kerültünk, ott voltunk már az ötödik helyen. Maradt bennünk hiány­érzet, de ilyen körülmények között nem lehetett volna folytatni.

– Milyen, hogy meccsek helyett már most pihenhet?

– Nagyon furcsa. A tavalyi szezon hosszúra sikerült, körülbelül hat hét pihenőnk volt csak a bajnokság után, most 5-6 hónapig nem játszom, nem edzünk, nem találkozunk egymással. Nem mondom, hogy napi szinten, de szoktunk beszélni a társakkal. Jó lenne, ha már ismét a pályán lehetnénk.

– Mivel tölti ki a hirtelen felszabadult idejét?

– Megpróbálom szinten tartani magamat. Eljárok futni, és itthon a kertben erősítek. Nyilván ez nem olyan, mintha a csapattal együtt edzenék. Egyedül nem tudok komolyat fejlődni, és kosarazni se tudok most. A családommal vagyok sokat, Net­flixet nézek, olvasok. Próbálok alkalmazkodni a helyzethez.

– A virtuális térben azért játszik?

– Nem vagyok nagy rajongó. Az öcsém szokott a FIFA-val és az NBA-vel játszani. Inkább csak nézem, mert nem is vagyok jó benne, meg nem is köt le.

– Akkor most teljesen kimarad a kosárlabda a mindennapjaiból?

– Igen, nagyon furcsa, még meccset sem tudok nézni. Nem szoktam visszanézni ismétléseket, így tényleg kimarad az életemből a kosárlabda. Gondolok rá, de most nincs olyan szinten jelen az életemben.

– Hogyan értékelné a szezont?

– Remekül kezdtünk, és nagyon jó volt, hogy szinte a bajnokság elejétől telt ház előtt játszottunk. A tavalyi szezonunk miatt rögtön rengetegen támogattak minket. Bemutatkozhattunk a nemzetközi színtéren is, ami számomra óriási plusz volt. Élveztem nagyon azt az időszakot. Sajnos utána belekerültünk egy rossz szériába. Mély pont volt, sorra jöttek a vereségek. Végül sikerült kilépni belőle, igaz, egy edzőváltás kellett hozzá. Azóta egyre jobban játszottunk, jó passzba kerültünk. Ezért sajnálom, hogy véget ért a szezon, mert ígéretes lett volna a folytatás.

– Mik voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

– Sok éles meccset játszottunk. Sajnos a nagy részét inkább elveszítettük, de pont az utolsó meccseink egyike volt a Zalaegerszeg elleni találkozó, amikor végre nyertünk a szoros mérkőzésen. Illetve a körmendi meccset mondanám, ahol az én kosarammal győztünk. Ez a kettő jut elsőként eszembe. Harmadiknak még ide venném az Európa-kupa győzelmünket a ZZ Leiden ellen. Bár az aránylag könnyedebb siker (88-77 – a szerk.) volt, talán tíz pont felett volt a különbség, ezért nem maradt meg bennem annyira.