Pécsi edző viszi tovább az úszópápa örökségét

Verrasztó Zoltán, Hargitay András, Wladár Sándor, Szabó József, Darnyi Tamás, Czene Attila – csak hat név a korát évtizedekkel megelőző edzőzseni, Széchy Tamás olimpiai és/vagy világbajnok tanítványai sorából. A kezdetekben a sportágat szinte alig ismerő, ám atlétamúltjából adódóan a századmásodpercek és milliméterek világában otthonosan mozgó, mérhetetlen tanulásvágytól fűtött, a látottakat-hallottakat, illetve a medencében tapasztaltakat és mérteket zseniálisan szintetizálni képes úszópápa bő három évtizedes pályafutása nyomán száznál több saját kezűleg teleírt spirálfüzetbe gyűjtött minden létező adatot tanítványai edzésmunkájáról. 

A szakmai berkekben legendává magasztosuló gyűjteményből a kétezres évek elején aztán többet előzetesen alapos élettani tesztekkel megizzasztott, kiválasztott edzőknek adott át. Ám a misztikus számözön titkait nem tárta föl senkinek, ahogy ő fogalmazott, meghagyta nekik a felfedezés örömét. 
Évtizedes találgatások után végül kiderült, hogy e nem könnyű feladattal – még Széchy életében – egyedül az akkor éppen a későbbi londoni olimpikon Biczó Bence szárnyait bontogató pécsi edző boldogult. Így a Mester végül füzeteinek túlnyomó többségét neki ajándékozta, sőt, dedikálta, mi több, tartalmukról hosszas egyéni mesterkurzus keretében konzultált Sánticcsal.

A pályafutását úszásoktatóként kezdő, később Bodor Richárdot Athénba és Pekingbe, Biczó Bencét és Financsek Gábort Londonba kijuttató, összesen hat felnőttválogatottat és tucatnyi ifjúsági bajnokot kinevelő tréner ma a Dunántúli Napló olvasói előtt is feltárja a füzetek titkait. 
– Szakmai mélységekbe nem bonyolódnék, ám Széchy módszerének a lényege közérthetően abban rejlett, hogy pusztán saját tapasztalatok alapján, évtizedekkel a nemzetközi kutatások eredményeit megelőzően fedezett föl a sportolók élettani és terhelési tényezői közötti sajátos összefüggéseket. Ezek alapján pedig egyedi mikro-, mezo- és makrociklusokra (a napitól a következő világversenyig tartó időszakig) osztotta fel a terhelés menetét. Amelynek középpontjában a versenyző terheléses és pihenési szakaszaiban mért pulzusszáma állt; amit egyébként ugyancsak jóval az addigi tudományos módszer fölé lőtt be – röviden, az aerob/anaerob küszöb (amikor az izmok már nem képesek több oxigént felvenni) egyedi szabályozásával túl is terhelte, és kevesebb pihenőt is adott tanítványainak az addig megszokottnál. Mindezt az adott sportoló egyéni körülményeire, képességeire adaptálva. 

Ám ahogyan a 2012-től négy éven át a debreceni sportiskola úszóit irányító, az ottani egyetemen oktató, közben mesteredzői és mestertanári címig jutó Sántics Béla Pécsre, a PVSK-hoz visszatérése után, ha csak részlegesen is, de labdarúgókkal, kosárlabdázókkal és ökölvívókkal is megtapasztalta: Széchy felfedezései valójában sportágfüggetlenek, hiszen elsősorban mindenkire igaz élettani alapokon nyugszanak. 

Az elméletre ezért most tudományos bizonyítékot keres: ehhez a PTE-vel, illetve dr. Mintál Tiborral, az ÁOK Sportmedicina Tanszékének vezetőjével és egy nemzetközi kutatócsoporttal közösen olyan EU-s pályázati projekten munkálkodik, amely alapján mindezt a szélesebb gyakorlatba is átültethetnék, első körben pécsi sportolók számára megteremtve a korábbinál tudatosabban-tudományosabban megalapozott felkészülés lehetőségét.