A nagy hiányzó

Amikor az ember azt olvassa, hogy a Szerencs környéki településeken a gyermekvédelmi referensek és a tanárok gépkocsival „vadásznak” az iskolát nagy-nagy ívben elkerülő diákokra, óhatatlanul is az jut az eszébe, vajon mi is lenne, ha ezt a módszert nem csupán a lógós diákok, de a sunnyogó országgyűlési és helyi képviselők esetében is alkalmaznák. Hogy mindez nagyon is indokolt volna, azt a leginkább Deutsch „Volt Für” Tamás esete bizonyítja, aki – a rendszerváltás utáni idők történetében egyedülálló módon – néhány nap múlva azért veszíti majd el az önkormányzati képviselői, listás mandátumát, mert az elmúlt egy esztendő folyamán egyáltalán nem vett részt a testület munkájában. (A Fidesz szerint ugyan Deutsch lemondott, ám mindez aligha változtat a hiányzások dolgán.) És ha a hírek arról nem is szólnak, hogy a női nem egyik legnagyobb és legismertebb hazai rajongója „csak” az üléseket hanyagolta-e, avagy a tiszteletdíjáért is „elfelejtett” bemenni, tény, hogy az önkormányzati képviselők jogállásáról szóló törvény szerint Deutsch esetében semmiféle mérlegelésre sincs mód, minthogy az övéhez hasonló permanens (nem mellesleg: vastag arcbőrt igénylő) lógás automatikusan mandátumvesztéssel jár. A dolog amúgy több szempontból is rendkívül kínos a legnagyobb ellenzéki párt számára..., és ezek között messze nem az a legfontosabb, hogy – mint fentebb említettem – effajta mandátum-buktára még nem volt példa, vagy hogy a politikus ezzel a „munkakerüléssel” egy időre likvidálta a VII. kerületi Fidesz-frakciót.

Számomra ezeknél jóval kellemetlenebbnek tűnik, hogy Deutsch (aki meglehetősen hosszú időn keresztül a Fidesz emblematikus alakja, sőt, az egyik „arca” volt) egyfelől Orbán Viktor pártelnök kabinetfőnökeként kerül gyakorta hülyébbnél hülyébb helyzetekbe, másfelől meg, hogy ő azon ellenzéki honatyák egyike, akik mindenféle morális kérdésekben – lásd legújabban Gyenesei István levélügyét – ezerrel képesek osztani az észt..., és persze, akik szemmel láthatóan mindenki másnál sokkal de sokkal jobban tudják, hogy mit is akarnak manapság „azemberek”. És bár magam bizonyára messze nem vagyok annyira tájékozott ebben a kérdésben, mint Deutsch, nagyon erős a gyanúm, hogy az emberek kívánságlistáján olyan sima, hétköznapi óhajok is szerepelnek, mint hogy az általuk megválasztott képviselők dolgozzanak meg a pénzükért (nem különben pedig a megelőlegezett bizalomért), ha már egyszer politikusnak nevezik és neveztetik magukat. Megjegyzem, az egész sztorit akár a Fidesz belügyének is tekinthetnénk, ha Deutsch Tamás a közelmúltban be nem jelenti, hogy politikai pályafutását az elkövetkezőkben az Európai Parlamentben folytatja majd. Ami abszolút rendben is van..., pláne, ha a messzi Brüsszelben nem felejti el, hogy nem néhány választót, de még csak nem is egy pártot, hanem egy egész országot képvisel. És ez nem kis differencia.