Pécs jövője: Nagy Bandó szerint Pécs öt óra után halott hely

– A Szívcentrumnál beszéltük meg a találkozót, vérvételre jöttél be.

– Igen, és végül a Makár-tanyán találkoztunk, mert alig van parkoló. Közben emberek százai érkeznek vizsgálatra.

– Orfűn, és nem Pécsett élsz most – mi kellene ahhoz, hogy ideköltözz?

– Beletrafáltál: magamnak is föltettem már ezt a kérdést. Meg is válaszoltam: egy télen is járható utca, nyáron árnyat adó fákkal, és egy hűs és csöndes lakás, ahol a szomszédok nem nézik dohányzóhelynek a lépcsőházat.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Nagy Bandó a Szívcentrum előtt: a részletek érintik leginkább a polgárt
[/caption]

– Visszafogott vágyak.

– Igen, de mindig a részletek érintik leginkább a polgárokat. Szerinted normális az, hogy a lakást és a családot kímélve a szomszédok lakását füstölik tele a bagósok? Ha már, akkor menjenek le, illetve ki a ház elé.

– Ezt, szó szerint, sokan lenyelik.

– A szomszédság miatt, a békéért. Ahelyett, hogy odáig eljutnának, hogy ezt barátsággal elmondhatnák egymásnak.

– Nem csodálom, hogy egy orfűinek hiányoznak a fák.

– Indulj el a Kossuth tértől a dzsámi felé! Csak a Széchenyi tér alsó részén találsz pár fát a mediterrán hangulatok városában. Nem lehet burkolattal fedni az élettereinket. Kánikulában az Irgalmasok utcájában, de a Citrom utcában is végig járólapokon lépdelsz, menekülve a tűző nap elől. Manapság, amikor már akár termetes fákat is képesek odébbültetni. Arról már ne is beszéljünk, hogy víz és fagy rongálta szét a burkolatot, mert nincs fa, mely részben fölszívhatna az eső árjából.

– Mi az, ami leginkább zavar ebben a városban?

– Ahol túl vagyunk a fölújításokon, nagyjából rendben van minden. De számtalan járdát tudnék mutatni, ahol még mindig kitörheted (vagy megütheted) a bokádat. Nemrég temettük Krumpach Lajos barátomat. Egy idős hozzátartozója le akart ülni az urnafalnál lévő gazdátlan, elkorhadt padra. Kis híján elzuhant. Itt a hótakarítást a napra bízzák, egyszer úgyis elolvad. A meredek utcákhoz kellene pár kisebb hókotró gép. Ott is adózók laknak.

– Mi az, ami leginkább tetszik?

– Szeretem Pécset, és tudjuk: a szerelem vak. Tempósan élek, ritkán barangolok, de ha sikerül, az felüdít. Patinás város „nemespenésszel”. És Zsolnay-rajongó vagyok. Pécs ikonja. A legnagyobb pécsi magyar.

– Szóval beköltöznél?

– Ha a házamat megvennék, igen. Bár akkor is meggondolnám, mert nem örülnék, ha Kubatov listázó emberei két vonalat húznának a nevem mellé. Sokan a közösségi életet hiányolják a városban, csak olyankor pezsdül föl az élet, amikor tüntetnek, mint például minap az egyetemisták. Örülnék, ha nem tüntetések jelentenék a társasági életet. Pécs öt óra után gyakran halott város. A fűtetlen utcák és terek az Árkádba hajtják a „közösséget”, hogy mozgólépcsőzzenek. Félek, egyszer elfelejtenek lépni. És nem tanulják el a fejlettebbektől, hogy jobbról álljanak, hogy aki lépdelni akar, balról elférjen.

– Van az emberekben nosztalgia a Kádár-kori Pécs iránt?

– Pecáztam egykori bányászokkal. Kevéssel beérték: a békességgel és a vasárnapi rántott hússal. A diktatúrát senki nem sírja vissza, de az unortodox diktatúrát sem akarják. Szóval sokan boldogabbak lennének, ha Kubatov és az ő listázása nem idézné vissza azt a kort. Nem mindegy, kivel szívunk egy levegőt.

A vezetés támaszkodhatna a valóban civilekre

– POLITIKAI kötődését illetően Pécs példaadó lehetne, éppen lakóinak sokféle identitásához kötődve, és ahhoz alkalmazkodva – árulta el nagy Bandó András. – Ahogy Hankiss Elemér szeretné megálmodni Magyarországot, úgy kellene megálmodni Pécset is. A város vezetése sokkal erősebben támaszkodhatna a valóban civilekre. Azokra, akik, hozzám hasonlóan nem kötődnek egyik oldalhoz sem, de mindig is közösségben és a közösségért gondolkodtak. Dr. Vicze Csilla egy hete az ókori görögöket emlegette, meg az értelmiségi összefogást. Nosza! Az értelmiség, mint én is, viszolyog a hatalomtól, mert sosem talált még teljesen tiszta hatalmasokra. A hatalmasok viszont bennünk még mindig találhatna tiszta polgárokra. Mivel értünk, ezért velünk együtt kéne igazgatniuk, ötletelniük, akár egykor a vénekkel, bölcsekkel. Sok energia megy pocsékba, mert nem használják fel „odafönt”. Minek rajtunk a „napkollektor”, ha csak bennünk forog körkörösen a fölvett energia? Ehhez azonban tiszta kép is kellene, mindarról, amit csak maszatolva, a civilek elől titkosítva hámozhatunk ki.