„Pécsett a kultúra véget ér a belváros határában”

– Alapban azt gondolnánk, hogy nagyon szerencsés helyzetben van Pécs, hiszen az egyetemi szintű művészeti képzés mellett van egy középiskolai szintű is. Így talán nem merész az a feltételezés, hogy itt nagy a művészek aránya. Tévednénk?

– Nem, könnyen lehet, hogy így van.

– Aztán mégsem botlunk pécsiek kiállításába úton-útfélen.

– Ez is igaz. Tény, hogy a város nem „használja” a művészeit. Az elmúlt 10–15 évben egyszerűen kiszorultak az alkotók a kiállítóhelyekről – már ha éppen be nem zártak azok. Vagyis pontosítok: vannak kiállítóhelyek, de nem találják meg sem a pécsi művészeket, sem a közönséget.

– Miért alakult ez így?

– Szerintem ennek több oka is van. Az egyik a „középréteg” folyamatos csökkenése: nagyon kevés ember van már csak ebben a városban, aki nyitott a kultúrára. A kiállításmegnyitókon, a díszbemutatókon, vagy éppen a különleges koncerteken ugyanazokkal az arcokkal találkozhatunk. Van egy réteg, amely nem engedheti meg magának a kultúra fogyasztását, és van egy, amelyik abszolút megengedhetné, de nem érzi úgy, hogy erre szüksége lenne.

– Ez a beállítódás alakítható lenne?

– Szerintem igen – és itt érkezünk meg a második okhoz. Az a baj, hogy nem látok semmiféle városi koncepciót a művészet, a kultúra terjesztésére. Mondok egy egyszerű példát, hogy érthető legyen! Itt volt a Da Vinci-ló, amely a város szerint nyilván egyfajta kulturális eseményt jelentett. Sokan el is mentek megnézni – de miért nem a ló „ment” különböző városrészekbe? Elvándorolhatott volna máshova, fel lehetett volna állítani Uránvárosban, Kertvárosban is. Én hiszek abban, hogy egy ilyen gesztus a város részéről nagymértékben elősegítette volna a kultúra sajátos terjesztését. Aki itt él, pontosan tudja, hogy a belváros után néhány utcával gyakorlatilag megszűnik a kultúra: vannak próbálkozások persze más városrészekben, de elmúltak azok az idők, amikor mondjuk valaki kibuszozott Uránba egy kiállításra.

– Játsszunk el a gondolattal: nyílik egy, a kritikusok által agyonajnározott, modern szobrokat bemutató kiállítás a Nevelési Központban, Kertvárosban. Elmenne valaki azt megnézni?

– Hát ez az, hogy nem. Nem tanulják meg az emberek, hogy mi a minőség és mi nem az. Tetszik vagy nem tetszik, ebben a városnak is komoly szerepe van. A belvárosban gyakorlatilag több a gasztronómiai fesztivál, mint az értékes kulturális program. A kulturális főváros kapcsán épített, felújított épületekben pedig az értéktelen éppúgy teret kap, mint a gagyi – sőt, marketingjét tekintve utóbbi sokszor előnyösebb helyzetben is van. Sarkítok, de ezen logika szerint például a legjobb tévéműsor a Barátok közt, mert sokan nézik, és egyszerűen érthető.

– Rendben, de akkor mi a megoldás? Hogyan lehetne felpezsdíteni a pécsi művészi életet?

– Én hiszek abban, hogy a helyieket támogatni kell. Régen, ha egy pécsi könyvkiadó meg akart jelentetni valamit, akkor automatikusan itteni grafikust kért fel a borító elkészítésére. Ma már ez a fajta lokálpatriotizmus teljesen kiveszett, így sokszor ki sem derül, mennyi értékes ember él és dolgozik ebben a városban. Az első lépés tehát lehetne ez: közösség kialakítása. Azután pedig lehet, hogy minden elindulna a maga útján.

Az iskola diákjai is szembesülnek a problémákkal

Amellett, hogy a Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola az egyik legjobb ilyen jellegű intézmény az országban (bizonyítják ezt azok az elismerések, amelyeket az iskola diákjai szereztek tucatszám az országos megmérettetéseken), a fiatalok maguk is szembesülnek a pécsi művészeti élet problémáival.

– A diákoknak nagyon fontos, hogy tudják: el tudnak majd helyezkedni az érettségi után – mondja Rajnai Richárd. – A helyzet most az, hogy a legtöbben már eleve úgy számolnak, tizennyolc éves koruk után elhagyják ezt a várost. A zenészek és a táncosok még viszonylag jó helyzetben vannak, hiszen a Pannon Filharmonikusok, illetve a Pécsi Balett lehet egy célirány, de a képző- és iparművészeknek ez a város nemigen tud semmit kínálni. Ők gyakorlatilag az érettségi után azonnal elmennek a fővárosba vagy éppen külföldre és ott érnek el komoly sikereket. Azt gondolom, hogy ez nincs így jól, igenis kellene „használni” őket is, hiszen a legtöbben ezer szállal kötődnek Pécshez, s maradnának, ha lenne miért.