A Fishing on Orfűn búcsúzott a Kispál és a Borz

A fesztivál előtt azt kommunikálta a Kispál és a Borz, hogy a búcsúturnéja során a Fishing on Orfűn köszön el a szülővárosától és Baranyától. Ez persze nem teljesen igaz, hiszen négy hét múlva szintén Orfűn, az EFOTT-on még egyszer lehet a Még egyszer. Mint szakavatott kollegánk nemrég megírta, Lévai Balázs Sziget-koncertre készült búcsúkoreográfiáját csak itt a Fishing on Orfűn mutatják be nagy tételben. – Méltón búcsúzunk, olyan show-műsorral, amilyet tőlünk még nem láthatott a közönség – tudtuk meg a FOO előtt Lovasi Andrástól. – Különleges fénytechnikával, és olyan számokkal, amelyek a fővárosban sem hangzanak el.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Kispál András elemében volt (fotó: Borbás Mátyás)
[/caption]

Nos, a különleges fénytechnikát néhány ledfal jelentette, amely szép színekben villogott ugyan, de olyan borzasztó pluszt nekem nem jelentett. De nehogy már komolyan gondolja bárki is, hogy ettől lesz méltó a búcsú! Jobban néz ki a színpad, ám a többi már a zenészeken múlik. És múlott is, hiszen a koncertre nem lehetett panaszunk, kereken kilencven perc, derékül, feszesen, jól felépítve. Örvendetes a Fishing on Orfűn, hogy csúszás nem szokott lenni a színpadokon (a színpadok előtt a vizes füvön annál inkább), így a jó magyar beidegződéssel nehéz pontosan odaérni a koncertkezdésre. Az első dal, amit hallottam még a betoncsíkon ér, valahol a kemping alsó részén: a Ha ez itt a vég üvölt, stílszerű kezdés lenne ugye, de még az is lehet (sőt valószínű), hogy nem ez volt az első szám. Aztán jön a De szeretnék, ezúttal Németh Juci nélkül. Pici szervezetlenség, hogy csütörtökön és szombaton is fellép Juci, pénteken azonban pont nincs itt.

Ha a csúszásokra nem is, a hangosításra eddig lehetett panasz a Fishingen, az egy nappal korábbi 30y tízéves jubileumi koncert keverése finoman szólva is hagyott kívánni valót maga után, míg a péntek délutáni HS7 a másik színpadon konkrétan úgy szólt, mint egy Sokol rádió. A Kispál és a Borz viszont nagyon oda lett téve: minden a helyén van, elég hangos is, szóval le a kalappal.

Korrekt kis best-of programot kapunk Lovasiéktól, nincs semmi időrendi sorrend, inkább hangulatilag lett felépítve a kilencven perc. Lovasi meglehetősen visszafogott volt, ellentétben Kispállal, akit még sosem láttam ennyire felszabadultan és jókedvvel játszani. Többször odament Lovasihoz szólózni, vigyorogni, himbálta a gitárját, s mindehhez perfektül pengetett. Olyan volt ez a koncert, mintha Kispál András bizonyítani próbálná, hogy benne aztán megvan a lendület és tűz. Lovasi inkább csillagcsavarhúzót kér, gitárt szerel és viccesen közli, hogy erre a kis időre ő bizony már nem vesz új basszusgitárt. Morgás a nézőtérről. Dióssy is elemében, a Kicsit hadd-ba beépíti a Final Countdownt a Europe-tól. Ezt követően Kiss Tibor is búcsúztatja a Borzot, elénekli a zenekarral a Következő buszon című örökbecsűt. Hát igen, stílusos: a következő buszon rajta volt a Kiss Tibor is...

[caption id="" align="alignleft" width="334"] (fotó: Borbás Mátyás)
[/caption]

A Szőkített nő vége maga az igazi megőrülés, van itt Smells Like a Nirvanától, meg minden. A végén alig akarják abbahagyni a ráadás előtti utolsó dalt, a Még egyszert, itt már kicsit Lovasin is érezni a meghatódottságot, hát végülis búcsúznak, na. A ráadás a Húsrágó, hídverő, majd néhány szülinapos köszöntése a végén, a zenekar először sorfalként felugrik, majd leguggol, ennyi volt akkor. Nincs semmi érzelmes búcsú, csupán vége. A közönség jelentős része úgy dönt, hogy akkor irány a Sziget, a búcsúkoncert, mert ezt nem lehet csak úgy annyiban hagyni.