Kép a rókakölyökről, szemtől szemben

– Óriásplakát, a rendezvény meghívója, a díjnyertes művekből készült album – mindenhonnan a te fotód köszönt vissza.

– Számomra is óriási megtiszteltetés volt, hogy az egyik képemet választották ki, hiszen ez egyfajta különdíjnak is felfogható. Külön örömet jelentett, hogy a zsűri és a természetfotós közösség részéről is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.

– Mikor és hol jött az a róka?

– Kora délután, Abaliget fölött a dombon. Még 2011-ben készült a kép, emlékszem, tizenhárom napot kellett rá várni.

[caption id="" align="alignleft" width="370"] Mánfai Bence és a sikeres képe
[/caption]

– Minden fotód születésére így emlékszel?

– Nem, de ennek már az előkészületei is nagyon izgalmasak voltak. Egy konkrét, megtervezett projekt volt, amiben az állat közelségén volt a hangsúly. Ledrótoztam egy húsdarabot, és a közelébe raktam le a nagy látószögű objektívvel felszerelt, álcázott gépet. Egy száz méterre álló autóban, távkioldóval a kezemben vártam a pillanatot. Amikor csattant a gép, az állat felneszelt, és így 15-20 centiről lett meg az áhított szemkontaktus.

– Honnan jött a természet és a fotózás szeretete?

– Az egész családom szereti a természetet, annak minden szépségét. A szép pillanatok megörökítésének igényét édesapámtól vettem át. Közösen építünk leseket, és immár hagyományként évente több hetet töltünk együtt a csertői tó vízi világának megfigyelésével, fotózásával.

– Több tízezer fotó elkészítése, számos faj megörökítése után természetfotósként hol és mit fényképeznél még szívesen?

– Itthon elsősorban a kunsági, hortobágyi tocsogók madárvilága, erdős hegyek állatai a vonzóak számomra, konkrét tervem az egerésző ölyv reppenésének, rétisasok halrablásának megörökítése. Ha a nagyvilág, akkor inkább az északi vidék, Svédország, Norvégia, esetleg Alaszka szépségei a legvonzóbb célpontok.

A terv, hogy mindez jó

Mánfai Bence 1992-ben született Pécsett. Abaligeten és Pécsett végezte tanulmányait, jelenleg a PTE műszaki karának negyedéves környezetmérnök hallgatója. Mint mondja, bármennyire is vonzó számára, napjainkban sem a környezetvédelemből, sem a természetfotózásból nem lehet megélni, ezért tanulmányainak szakmai töltetű hasznosítására készül, hogy utóbbi pedig „jó hobbi maradhasson”. Fotóit időrendi sorrendbe rendezte, saját honlapot, blogot gondoz. Kiállítás? Egyelőre a pályázatok mozgósítják, de előbb-utóbb talán arra is rászánja magát.