Olvasói levél: a zene tette élménnyé a buszozást

Hazafelé a városba visszafelé tartó 8-as buszra szálltam fel. El voltam merülve a gondolataimban, amikor egyszer csak csodálatos klasszikus zene hangjai csendültek fel. Először nem is tudtam mire vélni, hiszen olyan ritkán hall ilyen dallamokat az ember, pláne egy helyi járaton. 

Kisvártatva rájöttem, hogy a sofőr az, aki ezt a szép muzsikát hallgatja. Én is nagy klasszikuszene-rajongó vagyok, ezért nagyon megörültem az élménynek. Olyannyira, hogy az első ülésre le is ültem, és a sofőr felé fordulva köszöntöttem őt, kifejezve elismerésem, mert eddigi utazásaim során még soha nem találkoztam olyan gépkocsivezetővel, aki komolyzenét hallgat. A volán mögött ülő kellemes megjelenésű úriemberrel utána még pár szót váltottam – nem akartam zavarni, ezért csak akkor szóltam hozzá, amikor pirosat mutatott a lámpa, és a busz éppen állt –, egyetértettünk abban, hogy a szép dolgok egyre inkább eltűnnek az életünkből, ezért meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ez ne így legyen. 
 

Több nap telt már el az utazásom óta, de még mindig nagyon sokszor eszembe jut, hogy mennyire kellemes élményben volt a buszon részem, megérintett a klasszikus zene, ezúton is szeretném a köszönetemet kifejezni a buszsofőrnek ezért. 
 

El is gondolkodtam, mennyire jó lenne, ha más járatokon is hallhatnánk hasonló dallamokat, és nem csak a tuc-tuc zene szolgálná a szórakoztatást. A fiatalok körében is biztos lennének, akik fogékonyak az effajta szépségre. 

Név és cím a szerkesztőségben