Malacot neveltek a fürdőkádban, baromfiudvar lett az erkély - így emlékezik vissza olvasónk

A pécsi Kertvárossal kapcsolatos cikkre utalva osztanám meg néhány emlékemet: 
A panelrengeteg 1970-es években kezdődő építési helyszíne nagyjából a Keszüi–Málomi út által behatárolt terület volt. Az 1930–1940 közötti időszakban a Megyeri Kertváros Építő Szövetkezet itt kezdte családi házas jelleggel beépíteni az addig legelőnek, szántónak használt Észak-megyer dűlőt, az öreg Kertvárost. Ennek a meglévő, konszolidált városrésznek szomszédságában vette kezdetét a nagy beruházás. 

A hivatkozott írás jól szemlélteti az építkezés körülményeit – én néhány, talán már elfeledett nüanszot említenék. 
Az építkezés közelében egy biztos tájékozódási pont a Szomjas Tüzér kocsma volt. Ez a hírhedt intézmény a város határain túl is közismert volt. Az építőmunkások között is gyorsan lett népszerű. Korábban lovaskocsis fuvarosok voltak a törzsvendégek, de az újonnan érkező, ideológiailag felkészültebb, szervezett munkások a múlt e csökevényét eltörölték. A találékony kocsmáros némi vágóhídi hulladékból melegkonyhát indított. Nemcsak helyben lehetett fogyasztani, hanem kézikocsikon, tejeskannákban a munkahelyekre is szállították az egyébként kedvelt egytálételeket. Védőitalról is ő gondoskodott. A reggeli órákban indította útnak a „biciklis büféket” azaz a kerékpárra szerelt ládákból pálinkát, kevertet árusító embereit. Ebédidőben pedig fröccs, sör is érkezett a babgulyás mellé. Történtek balesetek, haláleset is, de a közvélemény ezekről nem értesült. Talán nem véletlen, hogy egy munkás fémbetétes bakancsát is a betonvashoz hegesztette. A közműalagutak lefedése előtt célszerű volt az ott aléltan szendergő szakikat eltávolítani. 

Hajnalonta rendőrök ébresztették, ösztökélték munkára az esti kikapcsolódás után, a kocsma füves kertjében re­laxáló házépítőket. Előfordult olyan, hogy a köztisztasági és útkarbantartó-vállalat egyik dél-baranyai falujából ingázó munkások a több köbméter meleg aszfaltot becseréltek néhány láda sörre. Az is megtörtént, hogy ha szocialista brigádnak hétfői herótja volt, akkor az árokpartra borította, majd otthagyta a gőzölgő bitumenhalmot. 
Alkalmassá vált a lakásépítési dömping az MSZMP KB.Pol.Biz. 1961-es határozatának végrehajtására is, mely szerint integrálni kell egyes hátrányos helyzetű rétegeket. Talán ezért költöztettek közös lépcsőházba, emeletre különböző kultúrájú családokat. Így aztán előfordult, hogy az új szomszéd malacot nevelt a fürdőkádban, baromfiudvart létesített az erkélyen, esetleg az egyébként is felpúposodott parkettát szalonnasütésre használta. 
A tüke kertvárosiak meg csak ámultak, bámultak az újdonságok láttán. Nem győztek ugrálni a házfalakat rengető, porfelhőben robogó panelszállító trélerek elől, kitérni a csoportosan hangoskodó „panelosok” útjából. Volt, aki visszasírta azt az időszakot, amikor csak M. Laci kántálása jelentett eseményt, amikor záróra után a kocsmából hazafelé araszolva énekelte „...az édesanyám nem vigyázott rám...” 

Navigátor