A vevő már nem is számít - háborodik fel olvasónk

Pénteken a testvéremmel elmentünk az egyik pécsi barkács­áruházba vásárolni. 

Az egyik eladó különösen segítőkész volt, ezúton is szeretném neki megköszönni a segítségét. Ugyanígy a lapszabászat munkatársának is köszönettel tartozunk. A bevásárlás vége volt a keserű pohár. A pénztárnál az eladó szépen lehúzott mindent, közölte a végösszeget, és megkérdezte a testvéremet, hogy készpénzzel vagy kártyával fizet-e. Testvérem kártyával szeretett volna fizetni, és ezt közölte is a pénztárossal. A pénztáros viszont véletlenül a készpénzt választotta a menüből. Ezzel nem lenne semmi gond, mert megoldható apróság. 

De nálunk nem volt ennyi készpénz, és itt vett egy éles kanyart a történet. 

Normál esetben a pénztáros odahívja a kasszához az üzletvezetőt vagy egy helyettesét, aki sztornózza a vásárlást, majd újra lehúzzák a termékeket, ezúttal a megfelelő fizetési módot választja a pénztáros, lehúzza a bankkártyát, és mindenki elégedetten megy a dolgára. Hát most nem ez történt, hanem az, hogy először a vezető üzente, hogy ő nem fog odajönni, majd sokadik alkalomra már azt üzente, hogy oldjuk meg, menjünk át a közeli hipermarketbe, vegyünk ki pénzt egy ATM-ből, és menjünk vissza fizetni. 

Ezen a ponton mondtam azt, hogy ha innen kimegyünk, akkor nem jövünk vissza. A pénztáros annyit mondott, hogy az üzletvezető nem hajlandó odajönni, mi meg erre válaszoltuk azt, hogy akkor itt marad minden, mi megyünk. Az is lett a vége, vásárlás nélkül távoztunk. Fontos kiemelni: itt egyedül az üzletvezető hibázott, mikor flegmán lerázott minket, a bolt többi dolgozója ebben az ügyben nem tehetett semmiről. Egészen elképesztőnek találom, hogy ilyen megtörténhet. Naivan azt hinné az ember, hogy egy üzletben – legyen az bármilyen típusú kereskedelmi egység – a vásárló az első. Ez esetben ez biztos, hogy nem így volt. 

Név és cím a szerkesztőségben