Nem ördögtől való az automata - húzza alá olvasónk

Az automata pénztárgépekre több panaszt is olvashattunk az utóbbi időszakban a Postabontásban. Ahogy olvastam, sokan bonyolultnak tartják ezeknek a szerkezeteknek a használatát, és morgolódnak azért, mert a hagyományos kasszákhoz való hozzáférési esélyek az automaták mellett jelentősen romlottak. Ami igaz is. Magam is meglepődve konstatálom, hogy egyre több helyen nyílnak ilyen önkiszolgáló kasszák. Viszont én azt gondolom, hogy az új dolgokhoz meg kell próbálni alkalmazkodni. Az internet használatát is sikerült valamelyest elsajátítanom, és bizony be kell lássam: sokkal könnyebb a kapcsolattartás a rokonokkal, ismerősökkel a világhálón keresztül, mint a levelezés, vagy a telefonálgatás. És sokkal olcsóbb is. Ráadásul az unokákkal így a legegyszerűbb kommunikálni. Tőlük már nem várhatjuk el, hogy postai úton levelezgessenek a nagyszülőkkel. 

Így tehát az önkiszolgáló pénztárgéppel is próbáltam megbarátkozni. Mert ez a jövő. Először a lányomat kértem meg, hogy egy bevásárlás alkalmával mutassa meg, mit, hogyan kell tenni, ha fizetni szeretnék. Aztán egyedül is kipróbáltam a minap. És nagyon kellemes élményben volt részem. Mert sajnos a péksüteményekkel nem tudtam mit kezdeni, vonalkód híján nem tudtam, hogy melyik ikonra kell rányomnom a monitoron. Az ott lévő fiatalember, aki az üzlet alkalmazottja volt, kérés nélkül a segítségemre sietett. Rendkívül kedves volt, udvarias, és türelmes. Elmagyarázta, hogy mit, hogyan kell csinálni. Úgy gondolom, hogy a következő alkalommal már egyedül is boldogulni fogok. Ha pedig mégse, akkor se érzem kellemetlenül magam – kiindulva a tapasztaltakból. Ezúton is köszönöm az illető alkalmazott segítőkészségét. Biztos, hogy rengeteg türelem kell a hozzám hasonló vásárlókhoz. Csak remélni merem, hogy ezért rendesen meg is fizetik azokat, akik az automata kasszáknál segédkeznek! Mert megérdemlik. 

Név és cím a szerkesztőségben