Olvasói levél: csípős kérdés szúnyogügyben

Hatalmas csalódás ért minket, kertvárosiakat. Egészen eddig reménykedtünk. Azt, hogy kiben, miben bíztunk, magunk se tudjuk. A lényeg, hogy kimaradunk a szúnyogok gyérítéséből. Régen szúnyogirtásnak hívtuk. Szégyen! A város szégyene! Aprócska falvak tudtak érdemi lépést tenni, itt sajnos nem sikerült! Őszintén? Nem is most kellett volna kezdeni. Jóval korábban! A vérszívók egyre csak szaporodnak.

Hétfőn délután mindössze annyi időre mentem ki a házunk elé, hogy  a lányomtól elköszönjek. Nem győztük csapkodni a vérszívókat, a lányom a szeméből is csak nagy nehezen tudtuk kipiszkálni a szúnyogot. Belerepülnek a szánkba, a kisbabák bőre is tele van hatalmas, viszkető, vörös foltokkal. Még nem dörömböl ugyan a hatalmas forróság, de mi lesz, ha beköszönt a kánikula? A szellőztetésnek létjogosultsága nincs, de még a Lyme-kór is ott settenkedik körülöttünk, amit nem csak a kullancsok, de a szúnyogok is terjeszthetnek Erdőben, fűben sétálni szinte felelőtlenség. A kutyát sétáltatni füves területen szinte lehetetlen - hiába védekezünk szúnyogriasztóval, a vérszívóknak meg se kottyan. Nem zavarja őket. Kinti programokat így, hogy szervezzünk?  Miért és vajon meddig kell még szenvednünk, hogy jogos felháborodásunk, segélykiáltásunk meghallgatásra találjon? Az illetékesek válaszát várom! Ha egyáltalán léteznek.

Név és cím a szerkesztőségben