Változnak az idők, változnak a szokások – írja olvasónk

Sok idős ember panaszkodik, hogy ebben a felfokozott, gyorsan változó világunkban sokszor hetek telnek el, hogy a család tagjai rájuk nyissák a lakásuk ajtaját és meglátogassák őket. Még az „ős”-korban, amikor még nem volt televízió, vagy ha volt is, akkor a hétfő adásmentes nap volt, egy nagycsaládba nősültem. 

Szerettem volna ezeket a hétfői napokat érdekessé tenni a család tagjai és a nagyszülők számára. Ezért minden hétfőn „szülői” értekezletre – én neveztem úgy – gyűltünk össze, kicsik és nagyok, a nagyszülők lakásában. Akik készültek ezekre az alkalmakra: kávéval, üdítőitallal, aprósüteménnyel várták a családot. Míg a gyerekek az egyik szobában mesét hallgattak vagy társasjátékoztak, addig a felnőttek az asztal mellett megbeszélték az előző hét eseményeit. Ma, sok év távlatából is, a még életben maradottak szívesen emlékeznek vissza erre az időszakra.

Az ötlet egyébként onnan származott, hogy hajdanában a szénbányavállalat István-aknai villamosműhelyének dolgozói közül, ha valaki nyugdíjba vonult, a munkatársai egy faliórával ajándékozták meg, amely órát minden héten hétfőn fel kellett húzni. Ezt az órafelhúzást tették szertartásossá a nyugdíjba vonult társuk számára azzal, hogy ezt a műveletet a megajándékozottnak kellett elvégeznie, de mindig a többiek jelenlétében. Természetesen ezeken a hétfői napokon a vendégek soha nem érkeztek üres kézzel. Egyfajta ital – legtöbbször fehér- és vörösbor – volt a választék, majd az egybegyűltek megtárgyalták az elmúlt héten az üzemben és a családban történt eseményeket, majd további jó egészséget és nyugdíjban eltöltött éveket kívánva a volt munkatársnak a vendégek távoztak, hogy túlságosan ne avatkozzanak be a család életébe.

Hasonló egymásra való odafigyelésre lenne szükség napjainkban is, és akkor biztos, hogy az idős emberek nem éreznék azt, hogy magányosak.

Név és cím a szerkesztőségben