Nem kapnak elég figyelmet az idősek – véli olvasónk

Figyeljünk az egyedül élő idősekre! - olvasható a rendőrségi felhívás a Dunántúli Naplóban. Úgy gondolom, hogy ez faluhelyen még csak-csak működik, de a városi közegben sajnos egyáltalán nem. Pár évvel ezelőtt a szomszédunkba új lakók költöztek. Az hagyján, hogy azóta se mutatkoztak be, de nem is köszönnek. Én sokkal idősebb vagyok náluk, de párszor próbálkoztam azzal, hogy rájuk köszöntem. Nem viszonozták. 

Az idősekkel szemben tanúsított közöny és érdektelenség sajnos az élet egyéb területein is tapasztalható: a postán se mindig köszönnek például az ügyfélnek, amit szintén kulturálatlanságnak tartok. És akkor ott vannak a boltban az árufeltöltők, akik rendszeresen taszigálnak, hogy menjek a pulttól odébb, hogy ők elférjenek. És mégis, mikor vásároljak? 

És ha már vásárlás – a kisboltok megszűnésével ha valaki egy fél kiló kenyeret szeretne vásárolni, helyi járatra kell szállnia. Az egyedül élő időseknek, akiknek nincs segítsége, ez különösen nagy gondot okoz. 

Régebben az is jellemző volt, hogy télen, amikor leesett a hó, bekopogtak fiatalemberek, és felajánlották, hogy némi kis pénzért a havat a járdán ellapátolják. Ma az idősek aztán várhatják az effajta segítséget! Inkább a melegedőben ücsörögnek azok, akik a hólapátolást elvégezhetnék, és még pénzt is kapnának érte. 

Hát, ezek jutottak eszembe annak kapcsán, hogy mennyi figyelmet kapnak az idősek manapság...

Név és cím a szerkesztőségben