Nem divat már a köszönés – hívja fel a figyelmet olvasónk

„Korunknál fogva jól emlékszünk azokra a kis szatócs boltokra, ahol az egy szem kék köpenyes eladó a füle mögött tárolt ceruzával kockás papíron adta össze az általa összeszedett, szeletelt, csomagolt termékek árát, mi pedig türelmesen vártuk, hogy ránk kerüljön a sor." – olvashattuk a minap a Postabontásban. A levélíró ezt a példát hozta magyarázatul arra, hogy ahogy az önkiszolgáló boltokat is megszokták az emberek, úgy az önkiszolgáló kasszákhoz is hozzá fognak szokni. Így igaz, haladni kell a korral. Viszont bármennyire is egyetértek a modernizációval, abban maradi vagyok, hogy a köszönést fontosnak tartom. Ha önkiszolgáló az üzlet, ha nem az. Sajnos azonban a legritkább esetben fordul elő, hogy az eladók előre köszönnek a vásárlóknak, és sajnos az is egyre ritkább, hogy a betérő vevő köszönését fogadják. Vannak természetesen kivételek, amiket meg is szoktam jegyezni magamban. Jól esik a köszönés, mert azt jelenti számomra, hogy figyelmet kap a vevő attól a pillanattól kezdve, hogy betér az üzletbe. Természetesen nem a hipermarketekre gondolok – bár ott a kasszánál jellemzően szép napot kívánva kedvesen elbúcsúznak a vásárlótól.  

Az egymásra való odafigyelést semmilyen gép nem helyettesíti. Ezt nem szabadna elfelejteni!

Név és cím a szerkesztőségben

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között.