Olvasónk szerint a belvárosi életnek ára van

Elkerülik a szerelők a belvárost - olvashattuk a minap a Postabontásban. Nem a cikkben leírt vízvezetékszerelő munkáját véleményezném, hiszen a levélíró több adatot nem közölt, azaz, hogy mennyi ideig tartott a munka, kellett-e alkatrész, miért számolt fel a szerelő díjat a behajtásért. Valószínűleg amúgy azért, mert a parkolásért minden bizonnyal fizetnie kellett, hisz Pécsett, a belvárosban mindenütt kell. 

Aki nehezen megközelíthető helyen lakik, annak tudomásul kell vennie, hogy ennek ára van. Maszek villanyszerelőként dolgozom, és én is kerülöm a belvárost. Mert hiába veszek behajtási engedélyt, az nem jelenti, hogy tudok is parkolni. Vagy szűk az utca, vagy nincs parkoló, vagy ha van, akkor is csak messzebb. Volt, hogy behajtottam, de nem volt parkolóhely. Megálltam távolabb, odagyalogoltam a helyszínre, közben lett hely. Ha ezt látja a tulajdonos, akkor nem érti, hogy hol a probléma. Ingáztam a 200 méterre lévő autó és a lakás között. Az a tapasztalat, hogy mindez a tulajdonost nem érdekli - kevés kivételtől eltekintve, akik foglalnak helyet a saját autójukkal addig, amíg odaérek. A legtöbben azonban úgy gondolkodnak, hogy oldjam meg a problémát, hogy hogyan, az már az én gondom. 

Fontos azt is tudni, hogy a munkadíj összegét nem csak az adott munka határozza meg. Természetes, hogy autóval jövök, vannak szerszámaim, van nálam alkatrész. A magánzó mindent maga fizet: adók, könyvelő, eszközök javítása és pótlása, telefon, internet, hirdetési díjak, stb. 

Ami így korrekt, viszont a hasznot csökkenti, még ha nem is én hibáztam.
A számláról pedig annyit, hogy az engem is véd, hisz vita esetén le van írva benne az elvégzett munka. Kinek mennyi a nyugdíja? Szerintem az attól függ, hogy ki mit, és mennyit dolgozott, és nem attól, hogy mennyit csalt! De a nyugdíjkort meg is kell ám érni!

Név és cím a szerkesztőségben