Rátgéber Isztambulból is haza-hazatekint

– Nyilvánvaló, hogy engem minden Pécshez köt, s a jövőmet is itt képzelem el – nyilatkozta lapunknak Rátgéber László. – Ennek egyik lenyomata az akadémia lenne. Ha úgy tetszik, ezt „demóztuk le” Baján, a kosártáborban: ott próbáltuk ki a módszereket, s a képzés struktúráját is megpróbáltuk úgy kialakítani, hogy az nagyjából átültethető legyen egy oktatási rendszerre is.

Az akadémia ötletének „társszerzője” prof. dr. Hajnal László, volt jugoszláv válogatott kosárlabdázó, egyetemi tanár, a Belgrádi Kosárlabda Akadémia alapítója, akivel Rátgéber már régóta együtt dolgozik.

– Hajnal professzorral együtt vallom: ahhoz, hogy változások álljanak be a kosárlabdasportban, az alapokat kell megreformálni. Őszintén szólva a bajai kosártábor előtt is úgy gondoltam, hogy a fiatalok nyitottak a minőségi oktatásra, ám az ott ért élmények még inkább megerősítettek ebben. Szóval a lényeg: jöhet az akadémia!
A „jövéshez” azonban nem elég a lelkesedés: ahhoz terület, illetve szakembergárda is kell.

– Úgy képzeltük el ez azt egész rendszert, hogy a város és az egyetem adná az infrastruktúrát, azaz az épületkomplexumot, és az edzéslehetőséget. A képzést 15 éves diákokkal kezdenénk, akik éveken keresztül egy bentlakásos kollégiumban élnének, s egyrészt azt tanulnák, amit kortársaik, másrészt viszont szakmailag felkészült edzők segítségével ismerkednének meg a kosárlabdával. A szakmai programunk készen áll, most a városnál pattog a labda.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Rátgéber László egyértelműen vallja: az egész sportág reformálásra szorul
[/caption]

A szoftver már megvan – ez lennék én magam, már csak infrastruktúra és menedzselés kell. Ha meglenne a telek, akkor négy hónap alatt elkészülhet egy olyan csarnok, amelyben kezdhetnénk. Ebből is látható: a végletekig kidolgozott a rendszerünk, szóval csak a kezdőlökés kell, és sínen van a dolog. Nagyon bízom abban, hogy jövőre elkezdhetjük a munkát Pécsett, s ha ezzel a stábbal megkapnánk a magyar utánpótlást, annak szerintem látható eredménye lenne.

Az akadémiai képzés más sportágakban (elsősorban a labdarúgásban) már megvalósult, ám ott látszik a végcél is: olyan játékosok nevelése, akiket aztán külföldi klubok is leszerződtethetnek. Felmerül a kérdés, hogy kosárlabdában erre van-e esély.

– Persze, hogy van. De, és ezt a legkomolyabban mondom, nem ez az elsődleges szempont. Fontosabb, hogy ezzel a módszerrel elindulna valami. A kosártársadalom piramisának az alját szeretném megmozgatni, és mélyreható változásokat elindítani. Azt mindenki látja, hogy nem jó, ami most van – de ez nem jelenti azt, hogy már nem is lehet kijavítani a hibákat.
A hibajavítás optimális esetben ráadásul nem csak a kosárlabda-társadalmat változtatná meg Rátgéber László szerint.

- Csak egy pillanatra képzeljük el azt a jövőt, amely a mi terveink szerint alakulna! Egy olyan pécsi férfi és női csapat futna ki esténként a pályára, amelynek tagjait, vagy legalábbis a legtöbbjüket mindenki ismeri – mert itteniek, helyiek, az utánpótláscsapatokban erősödtek meg, s most a felnőttek között bizonyítanak majd. Az akadémia segítségével az olyan szavak mint a példakép, a hazafiasság, vagy éppen a lokálpatriotizmus, új tartalommal telítődik meg. Tény, hogy ez most, ebben a pillanatban talán kicsit patetikusan hangzik – ám én maximálisan hiszek ebben.