-1°
-3°
2018. 07. 12. 06:30 | jegyzet@mediaworks.hu

Fülbecsengő intelemként ott lapul az értéktárban az alaptétel, amely szerint „ha serdülő korban annyit sikerül megtanítani, hogy a sportszárat ne a varrással kívül vegye fel a gyerek, már eredményt értél el”. Dr. Csanádi Árpád méltán elismerést érdemlő, Labdarúgás című kötetei, mi több, a további (vagy korábbi), a futballal foglalkozó kiadványok sem igen tartalmaztak efféle, maguktól értődő irányelveket, amelyek például az öltözői rendet voltak hivatottak korlátok között tartani. Letűnt korok mementójaként itt-ott azért előbányászható még egy-egy fali tábla, amely mutatja a mihez tartást, egyértelműsítve, hogy az adott helyen ez nem csupán ajánlásként hatott, de az első számú szabályok egyikeként számon tartott követelményként szerepelt.

Amikor a tizenéves felhorkan, hogy „miért pont én” vegyem fel a padlón hagyott műanyag palackot, vagy „miért nekem kell” az energiaital dobozát a szemetesbe dobni, akkor a felháborodottságtól fűtve, joggal tolul immár sokadszor az edző fejébe a vér. A tréner ugyanis a „már ezerszer elmondtam, hogy…” kezdetű felszólítása éppen azokat találja célba, akik nem bizonyultak elég sebesnek a kispad, majd pedig az alkalmi hajszalonként is üzemelő öltöző elhagyásában. Így

rájuk marad a romeltakarítás a mérkőzés után,

feltéve persze, ha a tréner azt megköveteli vagy számon kéri. Nem kevés példa mutatja azonban, hogy az még a szakvezetők esetében sem feltétlenül kiindulópont, hogy lehetőség szerint úgy hagyják el maguk után a klubépület számunkra fenntartott helyiségét: A, egyenlő, ahogy kapták, B, egyenlő, ahogy illendő lenne.

A keresztvizet mégse csak azokról húzzuk le, akik vendégként nem tisztelik meg a házigazdákat a minimális elvárások teljesítésével. Csatateret simán tudtak hagyni a hazaiak közel sem jeles képviselői is.

A gyakorlat, a példák sokasága azt mutatja, hogy 2018 nyarán is bőven akad tennivaló kis hazánkban azon a téren, amelyet viselkedési kultúraként szokás emlegetni. Mert mi is kínálkozik a legkézenfekvőbb megoldásnak? Az, hogy legyünk mi magunk a ragasztószalagok, banánhéjak, műanyag palackok szerte és széjjel heverő tömegében rendet vágni igyekvő „takkerek”.

A futball-vb ide vonatkozó cikkelyét a pedáns japánok fektették le úgy, hogy semmi különöset nem tettek. Mégis maradandót alkottak az öltöző kitakarításával.

Lehet, hogy a Gólöröm ünneplése bekezdést náluk jócskán megelőzte a Rendrakás című fejezet.

Hozzászólások