Jegyzet: mikor vesszük észre, hogy bajban vagyunk?

Volt úgy hat esztendő az életemben, amikor az uránbánya biztonságtechnikai mérnökeként szinte naponta szembesültem az emberi felelőtlenséggel, mely súlyos, csonkulásos, olykor halálos baleseteket eredményezett. Az ezer főt foglalkoztató bányaüzemben évente 600 regisztrált baleset volt mindenféle kiemelt oktatás és az előírások napi számonkérése ellenére. Nem tudom, miért, de ugyanez érzékelhető napjainkban Pécsett, Baranyában is. 

A gáz, az energiaköltségek csökkentése kapcsán minden lakásban gondosan átvizsgálták ősz elején a lakók a fűtésmechanizmust, a spórolás lehetőségeit keresve, s beépítettek hőterelő elemeket, megakadályozták az energia céltalan távozását, szóval fokozottan átnézték a rendszert, kiemelten ügyelve a biztonságra. Emellett évről évre megkapjuk a jó tanácsokat is a színtelen, szagtalan gyilkosnak, a szénmonoxidnak az elkerülésére, megállítására. 

A technika eközben egyre fejlődik, az ismereteink mind alaposabbak. Mindezek ellenére folyamatosan nő a lakástüzek száma a vármegyében. Holott lakástűz sem úgy keletkezik, hogy a nagy számok törvénye szerint egyszer valahol véletlenül ki kell hogy pattanjon egy szikra. Egyszerűen döbbenetes, hogy Milos Forman Oscar-díjra jelölt, 55 évvel ezelőtti filmje, a Tűz van, babám! mennyire aktuális még mindig! Hogy minden apró részletre odafigyelünk a környezetünkben, csak a lényeget, az életünket és a valódi értékeinket vagyunk képtelenek megvédeni.