Álláskereséskor ma már a munkavállaló lehet a finnyásabb

Azért az nagyon nem mindegy, hogy mi választunk (vagyis mi döntjük el a jövőképünket), vagy minket választanak ki (tehát beillesztenek bennünket egy kész jövőképbe). Az állásbörzékről beszélek, ahol az a fő kérdés, hogy ki diktálja a feltételeket, a munkáltató, vagy a munkavállaló? Mert egészen más napjainkban az álláskeresés, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt. 

Az ezredfordulón ugyanis azért jártunk állásbörzére, személyes kompromisszumokkal, rengeteg alkalmazkodással, alázattal, hogy végre valahol legyen munkánk, és bizony nem volt könnyű óriási megalkuvásokkal sem elhelyezkedni. Napjainkban viszont fordult a világ, kínálati piac van és arról szól minden állásbörze – miként az tegnap az Árkád aulájában a Dunántúli Napló szervezésében is látható volt –, hogy melyik cég tud többet kínálni szociális javakban, előmenetelben, egy pályakezdőnek, sőt, akár egy megállapodott dolgozónak. Mert megkockáztatom, olyanok is eljöttek szép számmal, akiknek jó ideje fix munkájuk van, de kíváncsiak voltak, hátha valahol még jobb feltételeket biztosítanak. 

Természetesen álláskeresőként sokkal szebb és jobb így elköteleződni, ahol a cégek versenyeznek értük, szép kilátásokkal, biztos alapokkal. Voltaképpen erről kellene szóljon minden vonalon az élet, örömmel válogatni a jobbnál jobb lehetőségek között. Ha pedig ennél is van feljebb, akkor lépni kell tovább! Hiszen éppen a multik tanítottak meg bennünket erre a gondolkodásra.