Mennyei megyei: még akadnak olyanok, akik a játék öröméért fociznak

Magyarországon kevés olyan ember van, aki ne szeretné a focit. A régmúltban, ha a gyerekek elé labda került, rögtön elkezdték rúgni, bárhol legyenek. Pattogtak a labdák a lakótelepeken, falvakban. 

A játékszenvedély megmaradt, de szokták mondani, hogy megfelelő körülmények is kellenek hozzá. 
Az elit kluboknál adott a feltétel. Stadionok épültek, a focisták fizetése sem lehet rossz, legalábbis erről írnak, és a profi játékosok sem nagyon panaszkodnak. Megyei szinten azonban már más a helyzet. 

Az alacsonyabb megyei osztályokban még akadnak olyanok, akik örömből fociznak, nem pénzért. Nem egyszer a pályát is ők teszik rendbe, hogy legyen hol a meccset lejátszaniuk. A fizetésük esetükben egy jó vacsora, közös bográcsozás, vagy egy jó átmulatott este, ami erősíti a közösségi szellemet. A gond az a fránya pénz, a nevezés pénzbe kerül, ami miatt csapatok lépnek vissza, és a másik ok: nincs elegendő utánpótlás. Hiány van focistákból. Nem a profikra gondolok, az NB I., az NB II. és a harmadosztályban megvan a létszám, de sajnos a kisebb osztályokban már hiány mutatkozik. 

Lehet, hogy ez amiatt van, mivel a 21. századi ember elkényelmesedett. Mindent a számítógép, okosgépek végeznek. Remélhetőleg a magyar emberből nem lehet kiölni a foci szeretetét, és az emberhiányról is csak ideiglenesen beszélünk, és nemsokára újra hangos lesz a tér a labda pattogásától.