Megoldást jelenthet a magányra az időseknél

Mészáros B. Endre

Egész dolgos életünk során arról ábrándozunk, hogyha majd nyugdíjasok leszünk, akkor végre elutazhatunk a régen kinézett gyönyörű tengerparti és hegyvidéki helyekre. Fürödni, túrázni, várost nézni vagy csak lógatni a lábunkat, miközben a pálmafák tövében élvezzük a ragyogó napsütést az aranyló homokban, netán a hófödte csúcsokon napszemüvegben csodáljuk a csipkés hegygerincet. Vagy végre kiolvashatjuk a régóta félretett szépirodalmi remekeket és mozizhatunk reggeltől estig. 

Aztán jön a várva várt időpont, és keveseknek adatik meg az önfeledt öröm a turizmusban, a kultúrában. Hogy miért? Mert Baranyában a születéskor várható élettartam férfiaknál 71 év, nőknél 76, de hatvan fölött már kimutathatóan mindenki komolyabb betegségekkel küszködik. Ennél is nagyobb baj, hogy igen kevés az együtt öregedő házaspár – ismerőseim körében ötből négy valamilyen okból egyedül él: özvegy vagy elvált. A KSH adatai is igazolják ezt: vármegyénkben közel 80 ezer 65 év feletti ember él, s ebből 31 ezer a férfi, 49 ezer a nő, vagyis ötödével több a hölgy. Ha 70 év fölött nézzük, ott már háromból ketten hölgyek, nyolcvan fölött pedig kétszer annyi a nő mint a férfi. 

És ez nagyon nem jó a magány leküzdésében, mert nincs kivel átélni a külföldi út vagy a nagy hazai túrák örömeit, közösen visszaidézni az együtt látott csodákat, vagy megbeszélni egy jó könyv és film elgondolkodtató megállapításait. Egyedül pedig már nem is olyan vonzó nekivágni idegen helyeknek, s egy irodalmi mestermű is kevésbé értékes, ha nincs kivel megosztani a hatását. Ám emberek vagyunk, s így találunk mindenre megoldást. Ez esetben azon a baranyai honlapon (nyugegy.hu) érdemes keresgélni, melynek klubjait, szolgáltatásait az oldalunkon lejjebb ismertetjük.