Bányabezárás után a bányász lakótelepeket is rekultiválni kellene

Fél évszázada jártam először Pécsett, bányamérnök egyetemi hallgatóként érkeztem, termelési gyakorlatra. Azért jöttem ide, mert kevés olyan szép város volt akkoriban az országban, ahol működő bányát is találhattam. Széchenyi-aknán volt a szállás, egy ma is látható gyönyörű aknatoronnyal. A környék, a külszíni ipari és szociális létesítmények azonban finoman szólva már akkor végórájukat élték. Az isten háta mögül pedig kellett egy óra, mire bebuszoztunk a belvárosba.

Meg is riadt a többségünk, hogy milyen lehet egy bányászkolónia a kis falvakban? Mert ahol nagyüzemben megy az ásványkitermelés, ott többnyire felhúztak lakótelepet is. A gond csak az, hogy a termelés mindenütt hamarabb befejeződött, mint ahogy pusztultak az épületek. Így az egykor igen komfortos lakások egy idő után a bányászok börtönévé váltak, s az idő múlásával a helyzet egyre rosszabb lett. Bétától Zobákon át Vasasig számtalan minta van erre az egykori Mecseki szenes vidékeken, mert a bányabezárást követően legfeljebb a vágatokat, az aknát tömedékelik be, a környező lakásokat nem. Pedig jobb lenne ilyenkor a lakótelepeken is az eredeti állapotot visszaállítani, úgy nem született volna ennyi kiszuperált nyomortanya.

Persze minden viszonylagos. Mert a Károly tér még most is sokkal jobban néz ki, mint mondjuk az ide  nem is olyan távol eső Rücker-akna környéke, ahol már szinte minden épület leomlott, mégis laknak bennük emberek.