A régmúltban ragadtak

2021.10.16. 11:30

A helyi éttermek megújulására vár a mohácsi gasztronauta

Felkerestük az ízvilágokban jártas, mohácsi születésű Eisler Zsoltot, a Street Kitchen egyik állandó arcát, hogy kikérjük a mohácsi éttermekkel kapcsolatos véleményét. Úgy látja, hogy a mohácsi vendéglátás nem éli az aranykorát.

Márkus Hanna (forrás: Mohácsi Újság.hu)

– Sajnos nem fényes a helyi éttermek helyzete.

Szomorú ezt kimondani, de a legtöbb hely üres volt, mikor arra jártam. Páran menüztek, de mindenhová csak kis létszámban szivárogtak az emberek – mondta a Mohácsi Újság.hu hírportálnak a gasztronauta.

– Az éttermekkel van a probléma vagy kereslet nincs?

– Azt látom, hogy nincs rá igény, de nem tudom, miért van ez így. Országos probléma, ami Mohácson is érzékelhető, hogy az emberek véleménye lehúzza az éttermeket. Valaki elkezdi mondogatni, hogy ez vagy az az étterem nem jó, aztán elterjed és senki nem fog oda menni. Úgy gondolom az internet és a szájmarketing ereje túl nagy. El kéne engedni mások véleményét, s magunk megbizonyosodni a dolgokról. Ha pedig nincs kereslet, nincs rá igény, egy étterem miért is törje magát?

– Ön szerint egyfajta újítás és lendület kellene a helyi éttermekbe?

– El kéne engedni a 80-as 90-es éveket. Picit ki kellene szakadni a megszokottból és merni újat kitalálni, hátha ezzel odacsalogathatóak az emberek. De ez egy mókuskerék, hiszen minek, ha nincs rá igény. A kapros juhtúróval töltött sertéskaraj kevés ahhoz, hogy elcsábítsa az embert otthonról egy étterembe. Például hasábkrumpli vagy rizs helyett legyen a köret lila káposztával töltött rétes. Nem egy nagy valami, de egy picit másabb, extrább, vagányabb. Egy átlagembernek nem biztos, hogy eszébe jut otthon ilyet készíteni. Az emberek talán arra vágynak, hogy valami pluszt kapjanak, ne csak azt, amit ők is el tudnak készíteni a konyhájukban a hétköznapok során.

– Mohácson alig pár helyen lehet enni halászlevet, ami pedig a város egyik fő exportcikke lehetne. Ezért sokan Horvátországba járnak azért, hogy egy jó halászlevet ehessenek.

– Nem is értem, hogy miért. Azt megértem, hogy miért nem mennek el Mohácson a mohácsiak egy halászlevet enni, hiszen szerintem tíz mohácsiból nyolcnál havonta, de kéthetente biztosan van. Én arra a halászlére esküszöm, amit én csinálok. De vajon mit ad az a Csúza? Ez egy nagyon jó kérdés.

– Gondolom a főváros és Mohács ég és föld a vendéglátóhelyek terén. Mi a legszembetűnőbb különbség?

– A legszembetűnőbb a kereslet. Pesten előre kell foglalni asztalt és van, hogy két hétre nem tudsz előre foglalni. Az emberek alig várták, hogy úja mehessenek étterembe. Tele vannak az vendéglátóhelyek, és nemcsak Budapesten, hanem a környező településeken is.

– Miben látja az éttermek jövőjét?

– Egyre trendibb a mezze, tehát az olyan kis ételek, amelyeket előételként szolgálnak fel a legtöbb helyen. Látjuk, hogy Mohácson nem mennek a dolgok, amelyekkel most próbálkoznak. Ha szeretnének tovább üzemelni, akkor ki kellene próbálni valami újat. Ezek a falatozós helyek pedig nagyon népszerűek. De nagyon kevesen mernek újítani. Nem értem, miért kell ragaszkodni a megszokotthoz, mikor látjuk, hogy üresek az éttermek Mohácson. Merjünk egy kicsit vagányabbak lenni! Jó volt ötven évvel ezelőtt (is) a rántott hús, de mintha leragadtunk volna a 80-as években. Az éttermeknek is újítaniuk kellene, például, amivel a street foodos helyek próbálkoznak, el kell engedni a klasszikus, retro hamburgert. A meglévő recepteket is lehet izgalmasabbá tenni.

Eisler Zsolt összességében az arany középútra esküszik. A magyaros, Mohácsra jellemző ételek, mint a halászlé, a köcsögös bab, a pörkölt mellett szükség van különlegességekre is, amelyek lehet, hogy elcsábítják az újdonságra nyitott embereket.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a bama.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!