A balatoni lángosnak csak az ára változott, a varázsa ugyanaz (galéria)

A Balaton déli partja kedvelt üdülőhelyszín volt már a rendszerváltást megelőző időszakban is. Baranyából, Pécsről sokan nyaraltak Balatonlellén, de a közelében fekvő Balatonboglár és Fonyód is látogatott volt már akkor is. Bár kezdetben a limitált külföldi utazási lehetőségek béklyójában a balatoni nyaralás gondolata némileg egybecsengett A tanú című film ikonikus mondatával – Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk! –, már akkor megvolt sajátos, romantikus hangulata és sokak emlékeiben hagyott maradandó nyomot a magyar tópart különleges atmoszférája. Nem véletlenül születtek ma már retróként emlegetett slágerek az ott töltött szünidőről, a KFT Balatoni nyara mellett Bródy János is megemlékezett melankolikus dalában Balatonföldvárra tett látogatásáról. 

A Balaton szépségét azonban még a Kádár-kor végi miliő sem tudta megtépázni. Sőt, a berlini fal idején Németország keleti és nyugati blokkjában élőknek is fontos találkozóhelyéül szolgált hazánk legszebb tava. 

Szerencsére mára már infrastrukturális, gasztronómiai és kulturális szempontból is egyre vonzóbbá és fejlettebbé válik a Balaton déli és északi partja egyaránt. Míg a déli part máig hangsúlyosabban a gyermekes családok és a fiatalok kedvelt üdülőhelye, addig az északon elnyúló, festői Balaton-felvidék a titokzatos Tihanyi-félszigettel, a mesebeli Badacsonnyal a borturizmus, illetve változatos kulturális események fontos helyszíneként lopja be magát könnyedén látogatói szívébe.