Rekord mennyiségű fellépő és néző vett részt a Pécsváradi Leányvásáron

Talán az utolsó kellemes őszi hétvégét sikerült megcsípnie a rendezőknek a Pécsváradi Leányvásárra. Igaz, amit a természet az egyik kezével adott, a másikkal elvette, kevés gesztenyeárust lehetett látni a bódésoron – nem volt jó minőségű az idei termés, mondták a gazdák. Pedig gasztronómiai szempontból hagyományosan a maróni és a bor a két fő védjegye a Lukács-napi búcsúhoz kötődő rendezvénysorozatnak.

Ha már bor, a pénteki első nap egyik fontos eseménye volt a Pécsváradi Leányvásár Bora cím kiosztásának: idén Günzer Tamás rozéja vitte el a pálmát. Szombaton pedig megválasztották a Leányvásár Szépét is, a szakmai zsűri véleménye alapján Ambrus Mirella lett a legcsinosabb menyecske, az internetes szavazáson Kondor Kíra nyert.

A hétvége egyébként jól sikerült, ismét sokan voltak, talán kissé túlságosan is, Zádori János polgármester elmondása szerint összességében a tizenötezret is meghaladta a számuk. A napközbeni programokon túl, melynek során mintegy ezer fellépő lépett színpadra, a bál, a retro buli és esti koncertek is nagy sikerrel zajlottak le. Volt is gond a beengedéssel, mert hiába árulták négy helyen a belépőket, hosszú sorok kígyóztak mindegyiknél.

Béni Gábor főszervező vasárnap reggel frissnek tűnően intézkedett az egyik legnagyobb látványosság, a menettánc előtt, pedig fél ötkor ment haza. Viszont cserébe flottul haladt minden, a táncosok, zenészek felkészültek, az utca pedig patyolattiszta volt, bár ehhez kellett az is, hogy hajnalban szorgos kezel négy konténernyi szemetet szedjenek össze. A Leányvásár pedig elérte célját, a színvonalas programokkal, szervezéssel ismét megerősítették Pécsvárad kiemelt helyét a hagyományőrzés rendezvénynaptárában.

A régi időkre emlékeztet a menettánc

Van valami varázslatos abban, amikor kétszáznál is több, népviseletbe öltözött táncos ropja a zenészek húzta nótára. Mintha a múlt elevenedne meg, a fényesre suvickolt csizmák erőteljesen, ritmusra csapódnak a talajhoz, suhognak a szoknyák, pörögnek a párok, miközben kisgyermekek nagykalapban és pártában, két copfba font hajú lányok, életerős férfiemberek, éltes asszonyok lejtenek végig tánclépésben Pécsvárad főutcáján. A Dunaszentgyörgyről, Hidasról, Szilről, Pörbölyből, Zengővárkonyból és még sok más helyről érkező hagyományőrző csoportok a maguk tájegységére jellemző viseletet magukra öltve üzenik a világnak: még él a népművészet e hazán.