Reggel 8 óra után néhány perccel sehol sem találtam a belvárosban egy üres helyet a parkírozókban, pedig ha némely autóvezető normálisan áll be, itt-ott még elférne egy-egy autó.
Miután nem találtam a Rákóczi úti pénzintézet közelében szabad helyet, hát a Jókai utca 35. szám mögötti zsákutcának a használaton kívüli járdájára álltam fel, ahol senkit és semmit nem akadályoztam. Előtte én is próbálkoztam beállni ott két autó közé, de egoista módon valaki csak arra figyelt, hogy ő leparkolhasson. Nem néztem az órámat, de kb. 10 percre mentem be a bankba, és mire visszaértem, ott találtam az autóm szélvédőjén a 10 ezer forintos büntetésről kiállított értesítést. Hány órát parkolhattam volna ezért az összegért az Árkádban?!
Egyébként más autók is álltak ott, nem a járdán, hanem az úttesten. Autóba ültem, és elmentem a Rét utcába a Biokomhoz, de zárt ajtót találtam. Egy ott parkírozó autóvezető mondta, hogy menjek a Siklósi útra, ő hasonlóképpen járt, panaszt tett, és pozitívan bírálták el. Én is oda autóztam, de elküldtek a Búza térre, ahol némi várakozás után egy rövid levélben leírtam a történteket. A telefonszámomat utólag írtam fel a panaszlevélre, mert csak a nevem és címem szerepelt rajta – de nem hívott senki, mert talán „kényelmesebb” volt a levélírás a személyes beszélgetés helyett.
A minap „végre” megérkezett a közterület-felügyelettől a levél, amelyben felsorolják az elkövetett szabálysértést, hivatkoznak a KRESZ oda vonatkozó paragrafusára, és a kiszabott helyszíni bírsággal kapcsolatos tudnivalókat ismertetik. Elolvastam a levélben foglaltakat. Elismerem a közterület-felügyelők eljárását, buzgóságát. Nem bizakodtam, nem reménykedtem pozitív elbírálásban, be is fizetem a büntetés összegét. Megértem, hogy ebben a járványhelyzetben, amikor telítettek a parkolók, és nem kell fizetni a parkolásért, valahonnan pótolni kell a kiesett nem kevés összeget.
Mondom: megértek mindent, csak azt nem értem, hogy egy kis megértés, emberség miért nincs?!
Név és cím a szerkesztőségben
Képünk illusztráció.
