Hallgassa élőben!
2021. 03. 29. 07:00 | [email protected]

Amikor kisgyerekként először hallottam Auschwitzról, a borzalmas emberirtás szörnyűségeit úgy képzeltem el, mint amit vakációim során láttam egy viharsarki kis faluban, a nagyszüleim lakóhelyén. Mert mikor nyaranta megérkeztem, csak azt hallottam, ez is meghalt, meg az is, a házak pedig mind jobban omladoztak, s egyik-másik végleg eltűnt az utcákból. Úgy gondoltam, ez történhetett a koncentrációs táborban is, csak sokkal több házzal, sokkal gyorsabban és jóval több emberrel.

Aztán felnőttként Pompei pusztulásának nyomait látván rádöbbentem arra is, az otthonok összeomlása lehet egy természet és az ember küzdelmének örök időkre szóló mementója is. Az igazi szörnyűség pedig az, amikor a döntéseinket behálózó politika okozza a házak, a falvak eltűnését, amikor egy ideológia mentén az ember maga pusztítja el azokat az értékeket, amelyek elvileg kiemelik az állatvilágból.

Szervezetkorszerűsítés volt az átkosban a jelszó, amikor így sorvasztottak el sorban olyan településeket, mint Korpád, Kán, Gyűrűfű, Kisújbánya, Tekeres, Püspökszentlászló.

Szépen leépítették a kijelölt falvak térségében a gazdasági, társadalmi és műszaki infrastruktúrát, és a lakók maguktól menekültek el. Ám az ember nem tud ilyen könnyedén felejteni. Időközben Kisújbánya, Püspökszentlászló, Tekeres, Kán az aktualizált népművészet fellegváraivá váltak, mi pedig turistaként arra járva egy kicsit mindig szégyenkezünk, hogy ilyen csodákat képesek voltunk egykor veszni hagyni.

 

Címkék

Hozzászólások