Könyvtárosként vált a település értékteremtő krónikásává

– Milyen eszközökkel segíti a település kulturális életét?

– A könyvtár mindig is a közösségi élet egyik fontos színtere volt, és ahogy Villány fejlődött, úgy fejlődtünk mi is. Egyre nagyobb igény mutatkozott a működtetésére és arra, hogy minél több funkciót töltsön be. A programok, rendezvények is a kulturális életet gyarapították, melyek szervezésében mindig nagy örömmel vettem részt.

– Mit jelent az életében maga a könyvtár?

– Mindig is vonzódtam a humán területekhez. Amikor Szigetváron megüresedett egy könyvtárosi állás, akkor már tudtam, hogy ezt szeretném. Elvégeztem a megfelelő képzést és elkezdődött a közalkalmazotti pályafutásom. Amikor Villányba kerültem, megpályáztam a helyi könyvtárosi állást és azóta, most már harminc éve itt dolgozom. Az életemben a könyvtár, a közművelődés, a kultúra egy hobbi.

– Közben elmélyült a település történetében?

– Gyerekkoromban honismereti szakkörre jártam Mozsgón, és olyan tanárom volt, aki megerősítette az ehhez fűződő vonzalmamat később. Kerestem a lehetőséget, hogy mikor és hogyan tudnék foglalkozni ezzel a témakörrel. Régen már írtak egy villányi krónikát, de ez további fejlesztésre, aktualizálásra szorult. Könyvtárosként a helytörténeti gyűjtemény gondozását is fontos feladatomnak tartom, ezért már harminc éve írom ezt a krónikát.

– Miért lett szíve csücske a harsányhegyi csata?

– Valahogy automatikusan jött, hogy több bizottságban is szerepet vállaltam. Az Emlékmű Bizottság a harsányhegyi csata krónikáját és emlékezetét karolja fel. Ezt a Villány és Nagyharsány között zajló küzdelmet a második mohácsi csataként is emlegetik, így fontos részét képezi a magyar történelemnek. A bizottsági munka újabb kihívást jelent, ahol a rendezvények szervezése során igyekszünk mindig valami újat és színeset mutatni, miközben rengeteg értékes embert ismertem meg.

– Ha már Villány, akkor egyértelmű, hogy a borászatban is tevékenykedik.

– A férjem borász volt, de ő sajnos tíz éve elhunyt. De a családi gazdaságot azóta is működtetjük a fiammal, akivel fiatalos lendület költözött a borászatba. Nem hagynék ki egyetlen szüreti napot sem, ide tartogatom a szabadságom is. Gyönyörű őszön varázslatos emberekkel közösen szüreteljük a csodás szőlőket.

A szerelem vitte vissza a bor városába

Kvassay Istvánné 1960-ban született Villányban, majd Mozsgón és Szigetváron töltötte gyermekkorát. Vegyipari gépészként végzett, majd két évre elhelyezkedett a szakmában, de hamarosan váltott. Szigetváron indult el a választott útján is, és kezdte a könyvtárosi pályafutását. A szerelem azonban visszavitte Villányba. Két gyermeke van: a 32 éves Levente a közös családi borászatot viszi, a 27 éves Eszter pedig Svájcban él. Szabadidejét legszívesebben a természetben tölti, és hamarosan nagymamai örömök elé néz. Harminchat éve dolgozik a közművelődésben.