Csillagkapun át jött és barátok közé érkezett

Első premiere következik pénteken az újjáépített Horvát Színháznak, egy kuriózum darabbal. Játszik benne neves magyar színész is, Gyurity István (Stipan Duric), akit a baranyaiak különösen jól ismerhetnek korábbi horvát színházi előadásokból, magyar és amerikai filmekből, országjáró zenés előadásokból.

– Igaz, hogy extra horvát szereposztással megy majd Miroslav Krležától a Filip Latinovicz hazatérése?

– A legjobb zágrábi színházak kiemelkedő színészei láthatók a főbb szerepekben. A magyarokat pedig Vidákovics Szláven igazgatóval ketten képviseljük.

– Nem akármilyen darabról van szó, hiszen Krleža Pécsett járt iskolába, de a horvátok egyik legnagyobb írója lett.

– Ez a műve egy realista nagyregényéből született. A könyv nagyon élvezetes olvasmány a képzőművészetről, a dekadens világról, az ember széthullásáról, s ebből készült a színdarab. Néhány modern megoldással pedig a festőművész főhős „festői” környezetét is sikerült visszaadni, valamint a realista hatást is.

– Nem szokatlan ez a horvát közeg a magyar színésznek?

– Én azért az elmúlt 25 évben itt voltam a pécsi horvát színház szinte minden felnőtteknek szóló horvát bemutatóban. Harpagont vagy éppen Don Quijotét játszottam, szerepeltem a két nyelven elő­adott Paraszthamletben és a Szent István-napi búcsúban is. A horvát színházi kezdetektől, 1993-tól három hónapot minden évben Pécsett töltök.

– Mi volt itt a kedvenc műve?

– Rengeteg fantasztikus élményem van, de az említett Szent István-napi búcsút külön kiemelném. Nem csak azért, mert az első volt horvát nyelven, de a vásári forgatagával képletesen és valóságosan is a szabadság érzetét teremtette meg. Most pedig az új színház kapcsán hasonló a hangulat a színpadon.

– Honnan ismerhetik önt a baranyai színházbarátok?

– Az Operettszínházban játszottam másfél évtizedig, benne voltam néhány olyan filmben mint az Argó, vagy a Barátok közt sorozat, továbbá tengerentúli produkciókból és hazai reklámokból is emlékezhetnek rám, például a MIZO-sajt Mátyás királyaként. Emellett sokat szinkronizálok, a Csillagkapuban Jonas Quinn magyar hangja vagyok. Egy amerikai filmben nemrégiben együtt játszottam Amanda Tappinggal (Samantha Carter) és azóta tartó barátság lett belőle.

– Jelzi még valami a horvát gyökereket?

– Az ötéves fiam, Goran (úgy hívják, mint Ivanisevicset, a teniszezőt) és a félesztendős lányom, Jana (az ő keresztneve a síelő Kostelicével azonos).

– Több mint tíz éve szabadúszó. Mit jelent ez a színészi pályán?

– Többnyire zenés darabokkal, operettekkel járom az országot, s mint már említettem, rengeteg a szinkron szerepem, valamint bedolgozom külföldi filmekbe. Legközelebb pedig egy magyar prózai darabbal, a Keszekusza varázspálcája ökomesével jövök júniusban Pécsre.