Mecseknádasd és Óbánya között egy legenda nyomába szegődhetünk

Nem könnyen megközelíthető a hely, melyet az Óbányát Mecseknádasddal összekötő hegyi útról lehet elérni (bármelyik település felől közel azonos idő alatt), és ott kell az útról lefordulni, ahol Szent Margit emlékkeresztje áll. A története pedig azért különleges, mert az 1937-es és 1963-as, majd az 1974–1980 közötti régészeti kutatások, a levéltári adatok is arra utalnak, az egykor itt álló földvár akár már a 9. században is létezhetett, és illírek, kelták, vagy frankok építhették. Továbbá az egyik lakója nem akármeddig jutott a nagyvilágban, távolságban és hatalomban egyaránt.

Az száz százalékig bizonyos, hogy a vár jóval a tatárjárás előtt épült, erre utaló dokumentumok ugyanis egyértelműen megerősítik ezt a tényt a következőképpen: „Nádasd határában (ezt II. András király 1235-es birtokadományozási okirata tartalmazza) volt található a brittek földje”. A brittek alatt pedig két menekült angol herceg értendő, Edmund és Edward, akik Edmund angol király fiai, s elűzték őket Angliából, amikor apjuk elvesztette a trónját a dánok és az angolszászok közti hatalmi harcok során. Az öreg király meghalt, a két fiú pedig száműzetését magyar földön töltötte Szent István, országalapító királyunk vendégszeretetének köszönhetően, sőt, Nádasd mellett birtokot adományozott számukra. Közülük pedig Edward elvette feleségül Szent István király Ágota nevű leányát és e házasságból született több gyermek, Szent István unokái, köztük Margit 1045-ben, aki Skócia későbbi királynője és védőszentje lett. Margitról érdemes azt is megjegyezni, hogy később annak a III. Malcolm skót királynak lett a felesége, akinek az édesapját, Duncan királyt jól ismerhetjük a híres Shakespeare-műből is: őt gyilkolta meg ugyanis a királydrámában Macbeth. Margit aztán a skót történelem egyik legkedveltebb királyi alakja lett, s az egyedüli skót királynő, akit szentté avattak.

Hogy milyen volt ez a vár teljes valójában? A régészeti kutatások és a korabeli leírások arról szólnak, hogy a völgyből mintegy 70 méter magasságra emelkedő Várhegyet két kis patak fogja közre. A felső Óbánya felől jön, az alsó, a Halászpatak, a Zengő irányából (egykor Rákpataknak hívták, s úgy mondják a várnak is Rákvár volt korábban az elnevezése). A vár Nádasd felé eső része volt a külső vár, míg Óbánya felé nézett a belső vár. Nem kell itt kacsalábon forgó, többszintes kastélyra gondolni, földszintes fazsindelytetős épület volt a lakótér, a várudvar közepén pedig többszintes, 8x4,5 méteres torony állt. Volt továbbá a terület Óbánya felé eső részén is egy kisebb kerek torony, s mindkét toronyhoz felvonóhíd vezetett. Emellett egy 12x5 méteres épületben a várőrség szállását alakították ki. A várudvar nagysága pedig 200 méter hosszú és 36 méter széles volt, melyet 3 méter vastag, 415 méter hosszú, 3 méter magas, meszes habarccsal összedolgozott terméskő fal vett körül. A várudvar középső részén egy 10 méter széles véd­árkot is feltártak.

Kérdéses az is, hogy mikor pusztult el ilyen mértékben Réka vára, mert napjainkban már csak néhány kőrakás és emlékkő maradt belőle, valamint az odavezető út mentén egy kereszt Margit emlékére. Az önmagáért beszél, hogy a 15–16. században már egyetlen dokumentumban sem említik Réka várát. Azt bebizonyították a feltárások, hogy tűz martaléka lett, de arra nincs adat, hogy a török uralom idején, vagy azt megelőzően volt a tűzvész.

Szent Margit csodás életet élt

Ami a történelmi hátteret illeti, a dánok és az angolszász törzsek vívtak harcot a trón­ért és 1016-ban Yronside Edmund angol király elvesztette a csatát Nagy Kanut dán királlyal szemben. Nem sokkal ezután meghalt, két fiát pedig a hódító király száműzte. A testvérpár, Edvard és Edmund hazánkba menekült, s itt államalapítónk, Szent István birtokot adományozott nekik, Nádasd területén. Edmund 1047 táján meghalt, míg Edvard feleségül vette István király Ágota nevű leányát, és 1045-ben itt született gyermekük, Margit. Közben Angliában Hitvalló Edvard, a száműzött hercegek atyjának féltestvére lett az uralkodó, aki 1057-ben visszahívta unokaöccsét Magyarországról a királyi székbe. Alig hogy hazatért, tisztázatlan módon Edvard meghalt, Ágota pedig gyermekeivel, Margittal, Krisztinával és Edgarral, a királyi udvarba került.

Később, 1070-ben az idős, özvegy skót III. Malcolm király feleségül vette Margitot, akivel 23 éven át élt együtt, s két leányuk, hat fiuk született. Aztán Margitra maradt a trón, s uralkodása alatt (1093-ban halt meg) segítette a szegényeket és a betegeket. Mintaszerű élete miatt IV. Ince pápa 1251-ben szentté avatta, XII. Ince pápa pedig 1693-ban Skótország patrónájának minősítette. Halála évfordulója (november 16.) pedig azóta is Skócia nemzeti ünnepe.