Október 23: Merjünk belenézni az ördög szemébe (galéria + videó)

A rossz idő miatt a Pécsi Református Kollégium tornatermében tartották meg az '56-os forradalom 65. évfordulójának megyei megemlékezését. Az ünnepségen egy perces néma csenddel adóztak Mádl Ferenc özvegyének, Dalma asszonynak, aki 89 éves korában hunyt el. Mádl Dalma 1932. november 9-én született Pécsett, Mádl Ferenccel 1955-ben kötött házasságot. Mádl Ferenc köztársasági elnöksége idején, 2000 és 2005 között számos jószolgálati és jótékonysági kezdeményezésben vett részt, majd e tevékenységét férje mandátumának lejárta után is folytatta.

Az ünnepség elején Hoppál Péter országgyűlési képviselő, miniszteri biztos mondott beszédet. Megemlítette, hogy ki kell állni és vállalni kell az internacionalistákkal, a globalista baloldallal szemben, hogy mi a szabadság népe voltunk, és bármilyenek a körülmények, mi akkor is kiállunk a szabadságért. Hozzátette: 65 évvel ezelőtt a pesti srácok, a vidéki diákok, a mecseki láthatatlanok megmentették a becsületünket, dacolva terrorral, gumibotokkal, sortüzekkel, börtönnel, bitófával. A politikus megemlítette, hogy a forradalom 50. évfordulóján a baloldal hatalmának féltése miatt újra saját nemzetére támadt. Újra vért folyt a pesti utcán, újra a tömegbe lőttek, újra a gyűjtő fogház udvarára gyűjtötték a fiatalokat.

– 33 évnyi csend. Kádárék puhának hazudott diktatúrája, ami vérben, akasztófák sűrűjében fogant, megtorlásra épült. Nekik sose volt jó a lelkiismeretük. Szemlesütve jártak, vagy napszemüvegben – említette meg Hoppál Péter, aki azt is elmondta, hogy az '56-os hősök szemében láthatjuk a csillogást, az erőt. – Ismerjük fel az egyes tekintetből, a szemek csillogásából, hogy kik az '56-os örökség hordozói a mai Magyarországon. Kik számíthatnak egymásra abban, hogy büszkén, emelt fővel hordozzák ezt az örökséget, és akár 65 éve, akár 15 éve, akár ma merjünk bátrak lenni, odaállni, és nemet mondani – ha kell, az ördög szeme közé is.

A politikus beszéde után a Misina táncegyüttes mutatott be egy gyönyörű népdallal, néptánccal egybekötött 56-os megemlékezést. Volt benne tűz, forradalmi hevület szabadságharc, fegyverropogás, bánat, bú, szomorúság és újraébredés.

„Nem vagyok hős”

Cáfolattal kezdte beszédét az ünnepségen Debreczeni László, aki elmondta, hogy a meghívón is az szerepel, de itt is többször elhangzott nevével kapcsolatban a hős kifejezés.

– Nem vagyok hős. A gomblyukamban Nagy Imre-érdemrend kitűzője van, amit harmadikként kaptam Mádl Ferenc köztársasági elnök kezéből. Nem én kaptam, az egyetemisták kapták – emelte ki Debreczeni László az 1956-os Diákparlament elnöke.

Egy történetet is megosztott az ünneplőkkel. Mint mondta, ha nincs 195-ban a jeges ár, ami a Duna-menti községeket, így a mohácsi szigetet is tönkretette, lehet, hogy akkor nincs 1956-os forradalom sem.

– 1956 nyarán a KISZ egyetemi fiataloknak szervezett egy munkatábort a mohácsi sziget újjáépítésére. Összegyűltünk ott az ország minden tájáról. Napközben dolgoztunk, este a tábortűznél beszélgettünk. Egyformán láttuk az ország helyzetét. Elképzelésünk is volt az ország jövőjét illetően, és ott született meg a szellemi, lelki összetartozás, ami később kamatozott – emlékezett Debreczeni László.