Vidám dallamok repítik az együttest az időben

Egészen pontosan tökéletlen rímelést takar, a mássalhangzókét nem, csak a szóvégi magánhangzók egybecsengését, s nem utolsósorban Assonancia az elnevezése egy pécsi nyugdíjaskórusnak is, egy olyan közösségnek, ahol az együtt, a kollektív minőségi hangzás a lényeg.

A kórus igen fiatal, s két korábbi nyugdíjas női énekegyüttesből született, tudtam meg Bártfai Zsuzsanna karnagytól, aki maga is idén lépett be a nyugdíjasok táborába.

Ez a 20-25 fős társaság a Covid előtt nagy fába vágta a fejszéjét: „Frissen tartjuk az időseket” jeligével egy nemzetközi program keretében horvát, szlovén, lengyel kórusokkal cserélik ki a tapasztalataikat négy nemzetközi találkozón, énekes műhelyekben, online koncerteken. A járvány ugyan egy időre bekevert, de van még egy esztendő bepótolni az elmaradást.

S hogy miért pont az Assonancia? Mert az éneklés, a kottaolvasás, az egymásra figyelés szó szerint megfiatalította a kórus hölgyeit. Olyannyira, hogy a társaság alighogy 2019-ben megalakult, rögtön arany minősítést kapott, mert nem elégedtek meg a hasonszőrű együttesek szintjén népdalok előadásával, hanem külön hangképző leckéket vettek, és kinyílt, kifényesedett a hangjuk, nehéz kórusműveket derűs, tiszta hangon szólaltatnak meg, csupán kicsit mélyebb regiszterekbe viszik a dallamokat, hozzáigazítva a korral járó hangadottságaikhoz.

Egy igazi nyugdíjascsapatról van szó, a legfiatalabb tag is 65 fölötti, míg a legidősebb túl van a nyolcvanon. A Civil Közösségek Háza az otthonuk, s egykori kiemelkedő énekesekből áll az együttes, de folyamatosan várják az új jelentkezőket.

Ami pedig a fellépéseket illeti, az Assonancia Kórus rövid pályafutása ellenére olyan sikeres állandó fellépője a Meszesi Dalostalálkozónak, hogy meghívták már az együttest a szigetvári Tinódi Napokra, a Kozármislenyi Kórustalálkozóra is énekelni, s minden szereplésük újabb és újabb meghívásokat eredményez számukra.