2022.11.02. 10:50
A halál és a feltámadás témája átszövi a székesegyház falait
A pécsi székesegyház szinte minden ünnepkörhöz kapcsolódóan tartogat üzenetet a látogatók számára. Ez alól mindenszentek sem jelent kivételt, sőt, a halál és a feltámadás motívumait is felfedezhetjük a falakon.
A Szent Péter és Pál-bazilika falai tele vannak a katolikus egyházban tisztelt szentek ábrázolásaival. A két névadó, Péter és Pál apostol életéből vett jelenetek gazdagítják a mellékhajókat, a szentély körül Péter, a főhajó körül Pál alakja jelenik meg a különféle események során, a szentély ablakai között az egyházatyák állnak.
A legszembeötlőbbnek mindenszentek ünnepe kapcsán a mennyezet freskósorozata tűnik. Ez ugyanis tulajdonképp a mennyországot, a szentek közösségét jeleníti meg – a magyar nyelv kifejező erejéről tanúskodik a két szó azonos gyökere.
A mennyezet nagyobb méretű kazettáiban Keresztelő Szent János, valamint a tizenkét apostol látható – a keresztelő alakja mintegy hidat képez az ószövetségi jelenetek (a szentély freskói) és a próféták (a főhajó ablakainál) között, az utolsó prófétaként, aki a messiás érkezését megjövendölte. Az apostolok képei közül Júdás Tádé (aki nem azonos az árulóval) apostol minden bizonnyal a templom 19. század végi újjáépítésének építészét, Friedrich von Schmidt arcát örökíti meg.
Az apostolokat a kisebb kazettákban ötvenhat szent övezi, kezdve az ősegyház szentjeivel, utolsóként ábrázolva az 1787-ben meghalt Liguori Szent Alfonzot. Olyan ismert, nemzetközi szentek köszönnek itt vissza, mint Szent Mária Magdolna, Szent Miklós, Assisi Szent Ferenc, Szent Domonkos, Kapisztrán János és Loyolai Ignác.
A hazai szentek sem maradnak el az ábrázolások sorából. A szentély tartóoszlopain belül négy magyar szent jelenik meg a négy sarkalatos erény megtestesítőjeként. Szent László az igazságosság, Szent Imre az önmegtartóztatás, Szent Margit a mértékletesség, Szent Erzsébet pedig a jótékonyság alapvető jelentőségének állít példamutató emléket.
A halál és a feltámadás témája is végigvonul a templomon. Jézus kereszthalálát egyedül az oltár domborműve jeleníti meg, a templomtér origójaként, de a passió egyes jeleneteit megörökítik a szentély freskói és a déli lejárat domborművei is. A szentély körüli mellékhajók északi falán a Péter-ciklusban megláthatjuk a feltámadt Jézust és az üres sziklasírt. Délen pedig az is visszaköszön, amikor Péter apostol támaszt fel egy megholtat.
A szentély főképe, a trónon ülő, megdicsőült, halált legyőzött Krisztus mint a világ ura szintén az egyház feltámadásba vetett egyetemes hitét tükrözi. Jézus kezében tartja az „élet könyvét”, lapjain latinul e sorokkal: a győztesnek az élet fájáról adok enni – idézve a Jelenések könyvét.
