2023.03.26. 14:20
Ezt tényleg csak 18 éven felüliek nézzék meg!
Van, ami tényleg nem gyerekeknek való – még akkor sem, ha tudjuk jól, hogy néhány kattintással a gépen, vagy gombnyomással a telefonon valóban bármihez hozzáférnek.
Jó ideje nem volt már olyan film a magyar moziban, amelyet a „Kizárólag felnőttek számára ajánlott” kitételt kapta volna meg – és ezzel párhuzamosan azt, hogy csak este tíz után kerülhet vászonra. A Sikoly hatodik része ebből a szempontból tehát mindenképpen említésre méltó, de valójában amúgy is: a meta-horrorfilm ugyanis nagyon sok jó pillanattal ajándékoz meg minket.
Persze, a „Kizárólag felnőttek számára ajánlott” tételt azért kezeljük helyén. Amikor például mi álltunk sorba a pécsi Cinema City pénztáránál, egy apuka a ránézésre legfeljebb 15 éves kislányával is sorba állt. Mondjuk amikor a pénztárhoz ért, jelezte, hogy a lánya csak lesz 18 éves – azt nem tette hozzá, hogy négy és fél év múlva…
Ugyanakkor nem hisszük, hogy a kislány nagyon sokszor eltakarta volna a szemét a vetítés alatt. Van a filmben jó néhány brutális jelenet, de ezek inkább azért tűnnek ki a szokásos kaszabolásból, mert mondjuk a kés nem a szívbe megy, hanem a szembe. Igen, ez erős, szóval tényleg inkább csak 18 éven felüliek jöjjenek – de felesleges ezekben elmerülni, hiszen a film maga sokkal érdekesebb annál, mint hogy leragadjunk az ilyen részleteknél. A történet szerint hőseink az ötödik részben látott szörnyűségek után New Yorkba költöznek, ám ott sem tudnak biztonságot lelni: az álarc mögött újabb gyilkos rejtőzik, aki rájuk vadászik. Ezen felül minden mondat közelebb vinne a végső nagy csavarhoz, úgyhogy abba is hagynánk itt az ismertetőt – annyit érdemes azért megemlíteni, hogy aki nagyon figyel, az sem fog valószínűleg rájönni minden meglepetésre.
A Sikoly-széria korábban elsősorban azzal ment nagyot, hogy önmagára is reflektált: magában a filmben beszéltek a szereplők a horrorfilmek szabályairól, elvárásairól, meglepetéseiről. Erre az új részben is van példa, de közel sem annyira hangsúlyosan. Ellenben kapunk jó néhány emlékezetes jelenetet – amikor például hőseink a metró segítségével menekülnek, az a negyed óra azonnal helyet követel magának a horrorfilmek dicsőség csarnokába.