Megszokhatatlan, hogy nincs már hangulat Pécsen

– Ha jól tudom, már nem csak játékosként veszi ki a részét a soproni klub sikereiből.

– Egy ideje már a Sopron utánpótlásánál is tevékenykedem, egyéni edzéseket tartok gyerekeknek – válaszolta Fegyverneky Zsófia. – Főleg kisemberekkel foglalkozom, akik a saját posztomhoz közel vannak. Próbálok egy-két olyan dolgot átadni, amivel segítem a fejlődésüket.

– Az edzősködés Fegyverneky Zsófia jövője?

– Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy pályafutásom után is ezt szeretném csinálni, de a sporttól, a kosárlabdától semmiképp sem fogok eltávolodni. Az, hogy konkrétan mit szeretnék csinálni, még nem fogalmazódott meg bennem.

– Hogyan viselték, hogy a járványhelyzet miatt idén nem tudták bezsebelni az újabb bajnoki címet?

– Amiatt nagyon csalódottak voltunk, hogy nem tudtuk befejezni a bajnokságot, hiszen már nem volt sok vissza a szezonból. Ugyanakkor – a fiúk bajnokságával ellentétben – legalább a Magyar Kupát le tudtuk játszani, amelyet meg is nyertünk, így idén sem maradtunk arany­érem nélkül.

– Lassan már tíz éve játszik Sopronban, azonban előtte Pécsen is komoly sikereket ért el. Melyik a „hazaibb” pálya?

– Egyértelműen Sopron. A tizedik szezonomat kezdem meg a csapattal, most már ez az otthonom, s a jövőmet is itt képzelem el. Úgy tervezzük a családommal, hogy miután befejeztem a kosárlabdát, szinte biztosan maradunk.

– Hogy érzi, hány szezon van még önben?

– Nem tudom megmondani, és tippelgetni sem szeretnék. Ami biztos, hogy a következő idényben még játszom, szerződésem van a Sopronnal. Igazából fizikálisan tök jól érzem magam, és hiányzik is a játék. Szóval egyelőre még nem téma, hogy mikor fejezem be.

– Már most elképesztő pályafutást tudhat maga mögött. Mire a legbüszkébb?

– Szerencsére sok mindenre lehetek büszke. Ha ki kell emelnem valamit, akkor az a 2018-as Euroliga-ezüst. Egy magyar együttes csapatkapitányaként játszhattam döntőt a legrangosabb európai kupasorozatban. Talán ez volt a csúcs. De természetesen az is órási büszkeséggel tölt el, hogy 134 alkalommal húzhattam fel a címeres mezt, illetve, hogy többszörös magyar bajnok és kupagyőztes vagyok.

– A Pécsen töltött évek alatt kiknek köszönheti a legtöbbet?

– Rengeteget köszönhetek annak a pécsi kosárlabdaközegnek, amelyben felnőttem. Nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Gondolok itt játékosokra és edzőkre is. Nem szeretnék senkit sem kiemelni, mert félek, hogy véletlenül kihagyok valakit a felsorolásból.

– A női kosárlabda Pécsen már rég nem olyan, mint amilyen egykoron volt. Mi a véleménye a jelenlegi helyzetről?

– Én azért is jöttem el 2011-ben Pécsről, mert úgy éreztem, hogy amiben én felnőttem, az elveszett. Közel tíz éve járok vissza ellenfélként, de számomra még mindig megszokhatatlan, hogy egykori hangulat teljesen elveszett. Hozzá kell tennem, hogy most már sokkal jobb a helyzet, mint pár éve volt, de nem tudom, hogy vissza lehet-e még hozni azt a hangulatot, ami korábban a Lauber Dezső Sportcsarnokban uralkodott. Számtalan olyan meccset játszottam ott pécsi színekben, amikor már a bemelegítés alatt is libabőrösek voltunk a szurkolóktól, a teli csarnoktól.

Itthon mindent vitt Fegyverneky

Született: 1984. szeptember 29., Pécs

Sportága: kosárlabdázó

Posztja: irányító

Magassága, testsúlya: 177 cm, 64 kg

Klubjai: Mizo Pécs (2001–2008), Gambrinus Brno (cseh, 2008–2009), Mizo Pécs 2010 (2009–2011), Sopron Basket (2011–)

Kiemelkedő eredményei: tízszeres magyar bajnok (2003, 2004, 2005, 2006, 2010, 2013, 2016, 2017, 2018, 2019), kilencszeres Magyar Kupa-győztes (2003, 2005, 2006, 2010, 2012, 2013, 2017, 2019, 2020), Euro­liga-ezüstérmes (2018), Euroliga-bronzérmes (2004), Euroliga-negyedik (2005), Európa-bajnoki nyolcad­döntős (2017), junior Európa-bajnoki negyedik (2004)

Válogatottság: 134 (2004–2017)

Egyéni Díjai, elismerései: a legjobb utánpótlás női kosárlabda-játékos (2002, 2004), az év felfedezettje a Nemzeti Sport szavazásán (2005), az év magyar kosárlabdázója (2010, 2011, 2013, 2016).