Labdarúgás

2021.09.24. 17:05

A tudatos, alázatos munkában hisz Marián Sluka

Az első nyolc fordulóban nem talált legyőzőre az NB II.-es labdarúgó-bajnokságban a Szentlőrinc csapata, amely második idényét kezdte meg Marián Slukával a kispadon.

Kvanduk Bence

 

– Mennyire okoz nehézséget önnek, hogy a családjától távol dolgozik?

– A családom nincs messze, Zalaegerszegen élnek, így a páromhoz és a gyerekemhez haza tudok járni. Huszonhárom éves korom óta külföldön élek, mint profi labdarúgó, így ahhoz hozzászoktam, hogy távol vagyok a szüleimtől – válaszolt a Szentlőrinc vezetőedzője, Marián Sluka. – Úgy tekintek Magyarországra, mint a második otthonomra, már több mint 14 éve itt élek. Nehézséget az elmúlt két évben a koronakrízis okozott, emiatt ritkábban tudok találkozni a Szlovákiában élő rokonaimmal, de profi labdarúgóként is csak félévente egyszer-kétszer tudtam hozzájuk elutazni.

– Mennyire nehéz a 10 millió tréner országában edzősködnie?

– Mindenkinek van joga ahhoz, hogy kifejezze a véleményét a sporttal kapcsolatban, hiszen az a szurkolók miatt van. Próbálom meghallani ezeket a véleményeket, és amelyik segít nekem és előrevisz, azt rögzítem, a többit kiszűröm. Ha jogos a kritika, elfogadom, de van saját elképzelésem, és azt próbálom megvalósítani. A megtervezett, tudatos, alázatos csapatmunkában hiszek, ezt akarom átadni a csapatomnak.

– A csapat alkalmas arra, hogy megvalósítsa a filozófiáját?

– A tavalyi kerettel tudnék inkább erre válaszolni. Amikor átvettem a csapatot a történelmi feljutás után álltak. A megegyezés előtt nem azt néztem, milyen kvalitású játékosok vannak itt, hanem, hogy pár mérkőzés alapján milyen a karaktere és a hozzáállása a játékosoknak. Az előző csapatunk többségben NB III.-as játékosokból állt, de volt karaktere, ezért tartottunk itt akkor 14 focistát, és ez kijött. Az is erőt adott, hogy láttam, fogékonyak rá, és átveszik a felfogásomat. Idén is ezen támpontok alapján állítottuk össze a keretet.

– Az elmúlt év tapasztalatai mennyire játszanak szerepet a nyolcmeccses veretlenségi szériájukban?

– Nagyon! Sokat tanultam az előző idényben, mert Lendván a másodosztályban kicsivel jobb minőségű játékosokból álló keretem volt. Egészen más célért küzdöttünk abban az évben. Dobogósok voltunk és kupaelődöntősök lettünk, amikor távoztam. Itt a bennmaradás volt a feladatunk. Ekkor láttam meg igazán, a tudatos, alázatos munka mennyire viszi előre a csapatot. Biztos, hogy hibáztam tavaly, mert ebben a helyzetben lehet másképpen kellett volna kezelni pár dolgot. Próbálom elkerülni azokat a rossz lépéseket. Ennek az eredménye, hogy szervezettek lettünk. Tavaly kicsit naivak voltunk, szép focit játszottunk, csak más volt a kapott gólok száma.

– Mennyire fűti a csapatot, hogy van egyfajta lebecsülés vele szemben?

– Biztos, hogy egy igazi sport­embernek, amiből sok van az öltözőnkben, plusz motivációt ad, hogy valamiért lenéznek minket. Ezzel nem igazán foglalkozom, mert ilyen mindenhol van. Az a fontos, hogy ez a mindennapi munkában ösztönző legyen, és minden játékos meg akarja mutatni, nem csak bent tudunk maradni, többre is képesek vagyunk. Nem kell viszont nagy dolgokat leszűrni abból, ahol most vagyunk, a labdarúgásban nagyon gyorsan változnak a dolgok. Még nem értük el a célunkat, nem szabad ezzel megelégedni! Ezt a szintet tartani kell!

Ezek is érdekelhetik