A pécsi harcos nem kegyelmezett Bangkokban

A közelmúltban rendezték meg Bangkokban a 30. jubileumi IFMA Muaythai Világbajnokságot, ahol a magyar válogatott öt versenyzővel – Nardelotti Ajsa, Spéth Norbert, Ladover Bálint, Ifjabb Kurgdy István, Kiss Barnabás – és két szövetségi kapitánnyal, Bányász Adriánnal és Jászka Krisztiánnal képviseltette magát.

A küldöttség hamar letette a névjegyét Nardelotti és Spéth révén, akik ötödik hellyel büszkélkedhetnek, de a baranyai Ladover Bálint ezüstéremet, míg Kiss Barnabás bronzéremmel térhetett haza a vb-ről.

– Bálint határozottan kezdett a fináléban algériai ellenfele ellen, és az első menetet szerintünk elhozta, a pontozók szerint viszont nem – értékelt Bányász Adriánn. – A másodikban nem érezte a megfelelő távot, és az ellenfél jogosan be is húzta, így a harmadikban már csak kiütéssel tudott volna nyerni a pécsi fiú. Sajnos ez nem sikerült, pedig az utolsó pillanatig hajtott. Bálint harcolt becsülettel és mindent megtett a győzelemért, de 2023-ban az ezüstérem jutott neki.

A megmérettetést követően elégedettségét fejezte ki Hajós István is, a Magyar Muaythai Szakszövetség elnökségi tagja, gazdasági- és kommunikációs vezetője.

– Örömmel gratulálunk a magyar csapatnak a teljesítményért, és boldog születésnapot kívánunk az IFMA-nak. Biztosak vagyunk benne, hogy a következő 30 évben a muaythai továbbra is inspiráló erő marad a sport világában.

Ladover Bálint nyilatkozata portálunknak: – Ez a világbajnokság a 2021-essel hasonlóan, Bangkokba került megrendezésre, így a környezet már ismerős volt. A rendezvény az eddigi tapasztalatokat alátámasztva most is elég profin volt megvalósítva. A versenyzők is egyre jobbak, egyre többen vannak, tehát összességében egy nagyon nívós eseményt hoztak össze ismét. Pontos számokkal nem tudok szolgálni, az országok száma viszont meghaladta a százat,  a nevezőké pedig tudomásom szerint 2500 környékén volt. Ebből az én kategóriámban nyolcan voltunk szupernehéz súlyban U23-as kategóriában. Először egy arab ellenféllel küzdöttem meg, a második meccsem pedig egy iraki harcos ellen volt, ahol némi jó megfigyelésnek és ebből következő taktikának köszönhetően az első menetben TKO-val sikerült győznöm. A döntőben egy algériai ellenféllel verekedtem, ahol sajnos megosztott pontozással alulmaradtam. Egyébként vele korábban már bunyoztam, ahol fölényesen vitte a meccset. Nyilván a dolog kicsit bánt, hogy most se sikerült, jobban örültem volna egy aranynak, de az vigasztal, hogy a korábbi találkozásunkhoz képest, mint mentálisan, mint fizikálisan sokkal jobb állapotban tudtam megmérkőzni vele, és ugyan az előző két meccsből voltak sérülések, de jelentős különbséggel helytálltam. Következő találkozásunkra már biztosan elfogom hozni az ő skalpját is. Most hazai pályán, országon belül elindulok ahol csak tudok, hogy még több tapasztalatot és rutint szerezzek az eddigi, amatőr szinten már egész jónak mondható mellé.

És íme azok az emberek, akiknek Ladover Bálint elmondása alapján rengeteget köszönhet.:

– Ők is megérdemlik az elismerést! Nélkülük sehol nem lennék – osztotta meg gondolatait a pécsi harcos.