Egy „lyukas” szezont követően állt helyre

Amikor megkérdeztük Bíró Olivért, hogy pontosan mikor is mutatkozott be a felnőttek között, bizony éreztünk egy kis zavart az erőben. A kosaras ugyanis úgy emlékezett, hogy ez a hetedik szezonja, de aztán gyorsan sikerült kibogozni a gordiuszi csomót.

– Most, hogy jobban belegondolok, Csirke Ferenccel ez a hetedik szezonom, de egy évvel előtte már bemutatkoztam – mosolyodott el Bíró Olivér. – Mit ne mondjak, elég furcsa azért ebbe belegondolni. Most már az ide érkező légiósok is fiatalabbak nálam, Durham ugyanis még csak 23 éves.

Persze mielőtt elkezdtünk volna vele derűsen nosztalgiázni, máris az előző szezon került szóba, ami finoman fogalmazva sem sikerült jól a kosarasnak.

– Nyugodtan mondhatjuk, hogy az gyakorlatilag egy lyukas szezon volt a számomra – ismerte el Bíró. – Nem igazán találtam a helyemet a csapatban, ez kihatott a teljesítményemre, aminek következtében, érthető módon egyre kevesebb játéklehetőséget kaptam. Ennek persze az lett a következménye, hogy az önbizalmam is elfogyott. Nyáron le is ültünk Csirke Ferivel beszélgetni, ahol mind a ketten egyetértettünk abban, hogy még egy ilyen év nem fér bele. Nagyon átgondoltam mindent, fejben sikerült átállítanom kicsit magamat. Ennek köszönhető az, hogy idén azért szerencsére szó sincs olyasmiről, mint egy éve.

A játékos azt is hozzátette, hogy most teljesen rendben érzi magát, és bár megelégedve azért nincs a saját teljesítményével, de úgy érzi, hogy visszatalált a korábban elvesztett útra, helyreállította azt, ami elromlott.

– Az, hogy mikor hány percet kapok éppen, nagyon változó, hiszen hála istennek nagy a merítés a rotációban, taktika és ellenfélfüggő, hogy épp Demeter Attila, Antóni Csanád vagy én vagyok többet pályán – magyarázta a kosaras. – Ha megnézzük, nyilván volt már a mostaninál jobb szezonom, szóval azt nem mondhatom, hogy kiemelkedő évem lenne eddig, de visszanyertem az önbizalmamat, és ez nagyon fontos. Arról nem is beszélve, hogy most nagyon egyben érzem a csapatot, jó közösséget alkotunk, a pályán kívül is sok időt töltünk együtt. Éppen ezért az alapvető célunkat, a nyolcba jutást szerintem el kell érnünk, ez nem kérdés. A kupában pedig van egy olyan érzésem, hogy bejutunk a legjobb négybe.

Visszakanyarodva a bajnokságra, akad egy érdekesség Bíró Olivér kapcsán. A PVSK 2003 óta íródó, újkori NB I.-es történetében ugyanis csak egy olyan kosaras van, aki nála több élvonalbeli meccset játszott pécsi színekben. Tóth Norbert 217 találkozón öltötte magára a PVSK mezét, Bíró Olivér pedig most 194 meccsnél jár. Amikor felvetettük, hogy az idei csúcsdöntéshez az kellene, hogy a csapat legalább elődöntőbe jusson a bajnokságban, Bíró csak mosolygott.

– Hát, akkor azt hiszem szurkoljunk együtt azért, hogy még idén megdöntsem Norbi csúcsát – nevette el magát sokat sejtetően a játékos.

A tesó is közel

Aki szereti a a városban a kosárlabdát, annak nem újdonság a hír, hogy „Bíró-fronton” biztosított az utánpótlás a PVSK-nál. Olivér öccse, Levente ugyanis a PVSK-Veolia U20-as csapatának, és az NB I. B-ben szereplő PVSK-Kronosz Kiadónak is alapembere.

– Tavaly mutatkozott be az U20-ban és az NB I. B-ben is, azóta rengeteget fejlődött – mesélt testvéréről Bíró Olivér. – Ő korábban egy tipikus szervező irányító volt, de az utóbbi időben azért már pontszerzésben is egyre jobb.

Amikor megkérdeztük Olivért, mit szólna, ha egyszer a két Bíró-testvér egyszerre léphetne pályára az NB I.-es PVSK-ban, a kosaras arca felderült.

– Az királyság lenne – nevette el magát a játékos. – Persze én elfogult vagyok, de azt gondolom, hogy a képessége megvan ahhoz, hogy eljusson az NB I.-ig.