Örüljünk a magánegészségügynek? - teszi fel a kérdést olvasónk

Hát persze. Piacgazdaság van, vállalkozzon mindenki, ahogy tud. Vállalkozzanak az orvosok is, miután állami egyetemen diplomát szereztek, állami klinikákon gyakoroltak, ösztöndíjakkal utaztak, használták a gyógyítási és kutatási infrastruktúrát, tapasztalatot szereztek a nagy öregektől, aztán amikor ezt megelégelték (sok ok miatt), akkor vagy külföldre mennek, vagy saját rendelőt nyitnak. Semmi gond ezzel, hiszen a villanyszerelő, az informatikus, meg a szobafestő is állami pénzen tanul, majd adóforintjaimat felhasználva mondjuk Dániában folytatja.

Itt van az új pécsi magánklinika (talán már a hatodik), ami kiváló, színvonalas szolgáltatásokkal, kényelemmel várja az eddig kétségbeesve renoválgatott, részben nyomorgó állapotú öreg épületben a zsúfolt folyosón egymást kerülgető betegeket, jórészt öregeket. Minden szép lesz, minden jó. Csakhogy: fizetni kell. Akinek bőven van, rögtön indul, nem lesz várólista, akár várakozás se, udvarias orvosok és ápolók. Akinek kevesebb van, szívja a fogát, hogy minek fizeti a tb-járulékot évtizedekig, ha teljes áron szolgálják ki. A befizetett tb-ből már csak az a minimális szolgáltatás jut a kisnyugdíjasoknak, munka nélkül maradtaknak, kivándorolt gyerekek által magukra hagyottaknak, ami éppen elég ahhoz, hogy elmondhassák: „Kórházba kerülök”. Majd. Valahogyan. Aztán majd hazajövök. Majd. Valahogyan.

Egy volt urológiai beteg (akit szépen kiszolgáltak öt éve)