Az „elszabadult pokolnak” van egy másik oldala – írja a vásárcsarnokban balhézó nő ismerőse

A Dunántúli Napló szeptember 16-i számából értesültem a vásárcsarnokban szeptember 14-én történt sajnálatos incidensről. Tekintettel arra, hogy a benne szereplő hölgy valószínűleg az, aki jó ismerősöm, aki bántódásait gyakran az én vállamon sírja el, meg kell szólalnom. Az emberi természet sokfajta tulajdonsággal van megáldva. Vannak, akik a fogyatékosság terhét viselik egy életen át. Könnyű felismerni egy fehér bottal közlekedőről, hogy látássérült. Vagy a kerekesszékhez kötöttről, hogy mozgássérült. De első látásra nem feltűnő, ha valaki idegrendszeri károsodásban szenved. Ennek a betegségnek egy nehezen megérthető fajtája, ha a beteg maga sincs tisztában fogyatékosságával. Ennek ellenére éppen úgy segítségre szorul, mint más társai. 

A hölgyről biztosan állíthatom, hogy őszinte, melegszívű teremtés, aki szándékosan nem sért meg senkit, és nem generál kellemetlen helyzeteket. Sajnos vannak viszont olyan személyek, akik örömüket lelik mások bosszantásában. Ők azok, akik felismerve a hölgy gyengéjét, addig piszkálódnak, míg kitör a botrány. Legyünk őszinték! Lemaradt már valaki az autóbuszról, mert előre engedte ezt az állítólag tolakodó hölgyet?! Ugye, nem. Sorolhatnék még jó néhány ilyen esetet, amiből kalamajka keveredik. Mi a teendő? Legyünk önmagunkkal szemben kritikusak, és fejlesszük a másokkal szembeni empátiakészségünket! Ez az egyetlen módja a békés egymás mellett élésnek. 

Név és cím a szerkesztőségben