A PMFC 4-0-ra győzött a második felkészülési meccsén

Jó volt látni, hogy lehet akárhol a PMFC, történhet bármi a csapattal, szurkolói mindig is lesznek. Bár mindenki tisztában van azzal, hogy a piros-feketék jelenleg gyakorlatilag a béka feneke alatt vannak, a lelátó nem maradt üresen a Bóly elleni felkészülési mérkőzésen sem – mintegy kétszázötvenen voltak kíváncsiak az utóbbi néhány évben sokadszor újraformálódó Munkásra. Ott voltak a megszokott arcok a megszokott helyeken, például a törzsdrukkerek lent, a kerítés mellett a felezővonalnál, de akadtak csinos lányok is, akik talán az újoncok „futballistafeleségei”.

S hogy miért jöttek ki ennyien? Az egyik ismerős pusztán azért, mert a Jóskában legurítottak egy sört a haverokkal és nem akart túl korán hazamenni – mondjuk elárulta, a végét nem várja meg, mert kíváncsi a Vidi BL-selejtezőjére. A mellette álló viszont nosztalgiázott egy nagyot, miközben alig vette le a szemét a pályáról.

– Sajnálom, hogy itt tartunk! Nem maradt más, csak a nosztalgia. Tudja, én apám nyakában ülve a Dankáékat is láttam már játszani, aztán később jöttek a többiek. Nagyon sok jó játékos futballozott Pécsett, és emlékszem, tizenhétezren voltunk a stadionban, egy gyufaszálat nem lehetett leejteni. Egyébként nem is kell annyira visszamenni az időben: szerettük a Márkvártékat is, Szatmárit... Most hol vannak ezek a gyerekek? Sehol. Együtt nagyon jók voltak.

S talán jó lett volna most a PMFC az NB II.-ben is, ha megnyeri a harmadosztály Közép csoportját. De nem nyerte meg. Pedig meg kellett volna, hangzik el az egyöntetű vélemény, azzal a dotációval és kerettel simán be kellett volna húzni. Elég lett volna megverni a Honvédot és a Szegedet, teszi hozzá az egyik drukker.

Elég lett volna. De nem sikerült, s most az isten tudja, hányadik újrakezdését éli a PMFC. A szurkolók viszont bíznak – ezért szurkolók ők. Bíznak abban, hogy ez a csapat felveszi majd a versenyt az ellenfelekkel, s ha nem is lesz ott az élbolyban, legalább bentmarad a harmadik vonalban. A pályán látottak alapján mondjuk van rá esély.

Szép dolgokat láthattunk a PMFC-től

Lehet, hogy alig ismerünk játékost a PMFC-ben, de az első félidőt ennek ellenére nagyon is élvezték a szurkolók. Szép dolgokat láttak ugyanis a házigazdáktól: Kálmán Szilárd és Kiss Krisztián gólja is tetszetős volt. Nem mellesleg Sárai György együttese szinte folyamatosan támadott, ment előre, s bizony a bólyiak örülhettek neki, hogy ennyivel megúszták az első negyvenöt percet.

A másodikban pedig csak egyet kaptak. No, nem azért, mert visszavett a PMFC: a piros-feketék a sorcsere ellenére is jól játszottak, csak a bólyiak cserekapusa, Rétyi is meg akarta mutatni magát, remekül védett.

PMFC–Bóly 4-0 (3-0)

Felkészülési mérkőzés. Pécs, 250 néző. PMFC, 1. félidő: Somogyi M. – Pinczés, Juhász, Banjac, Valkovszki – Szellák, Koller – Kálmán Sz., Jerkovics, Fujsz – Kiss K. PMFC, 2. félidő: Kovács B., Németh, Tóth O., Győrffy, Hanol, Kovács L. B., Dalipi, Pál A., Péter B., Kesztyűs, Reicherd. Vezetőedző: Sárai György. Bóly: Kész – Somogyi A., Halas, Bolboaca, Jukics – Vénosz – Magyar, Erdélyi, Szijártó, Csőke – Grósz. Bólyi cserék: Rétyi, Tóth L., Édelmann, Ormai, Hein, Czikora, Szabó Zs., Szeifert. Játékos-edző: Bolboaca Augustin.

Gólszerzők: Koller, Kálmán Sz., Kiss K., Kesztyűs.